Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Apám azt állítja, hogy elmebet...

Apám azt állítja, hogy elmebeteg vagyok. Hogy kezeljem ezt a helyzetet?

Figyelt kérdés

Másfél éve voltam nyaralni apámmal meg az új barátnőjével külföldön. A strandon beszélgettem néhány külföldi fiúval, és egyből én lettem a k.rva, de ezt a szemembe nem mondta meg. Közös volt a szoba, és amikor azt hitte alszom, hallottam, hogy arról beszélgetnek, hogy olyan k.rva vagyok mint az anyám. Nem említettem neki, mert nem akartam még több bonyodalmat a nyaralás alatt... Ez azóta bánt, meg még sok mindent tett ami nem tetszett... illetve nem tartom emberségesnek.Például hogy neki csak egy lánya van, a most féléves kislánya. Konkrétan sz.arik rám, nem érdekli, hogy nálunk milyen anyagi problémák vannak, késik mindig a gyerektartással, nekünk meg kölcsön kell kérni kajára... Amikor meg átmenetileg hozzá akartam költözni mert itthon durva konfliktusok voltak anyukámmal, azt mondta nem érdekli, én ne zavarjam a nyugalmukat. Emellé, amikor átmentem hozzá, mindig anyámat ócsárolta, hogy ilyen meg olyan lotyó, de azt ilyenkor elhallgatta, hogy ő is ugyanúgy megcsalta anyut, plusz ő még vert is engem régen, amikor kicsi voltam, egyszer annyit ivott, hogy végigrugdosott a földön és teli vizes flakonnal vert...

Ma végre leültünk megbeszélni a dolgokat, erre amikor mondtam neki a bajaimat, amik igencsak erősen befolyásolták az életemet (mert meghúztam magam meg minden ezek miatt, hogy neki megfeleljek ezek után...) kijelentette hogy biztosan hallucinálok, és hogy kellene nekem egy elmeorvos. Itt felálltam, és megmondtam neki hogy elmehet haza, nem is akarom látni, ő megfogta magát és kiment a konyhából haza.

Ott ült az egész család amikor beszélgettünk. És mindenki tudja mit mondott, mert nyaralás után sírva meséltem el.

Én higgadtan mondtam el neki a bajaimat, semmi flegma hangsúly nem volt, amit nagyon nehezen tudtam megcsinálni, mert heves vérmérsékletű vagyok. Tehát még az sem, hogy elmebeteg állat módjára üvöltöttem volna a szemébe a bajomat.

Ezek után látni sem akarom, nem egyszer próbáltam célozni a hibáira én is, a barátnője is. Semmi.

Miért kell hazudnia? Miért nem veszi észre magában a hibát? Én is beláttam a hibáimat kb. 10 ember előtt, és fel mertem vállalni, de ő csak hárított. Ez nagyon fáj.:(

Ezek után szerintetek mi legyen? Hogyan tovább? Ti mit tennétek ugyanebben a szituációban?

16L


2010. dec. 21. 19:33
 1/9 anonim ***** válasza:
100%
Kizárnám az életemből.
2010. dec. 21. 19:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 anonim ***** válasza:
80%
Költözz koleszba.
2010. dec. 21. 19:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 anonim ***** válasza:
100%
Nem allnek szoba tobbe vele, mert nem erdemli meg. Ezt tennem.
2010. dec. 21. 19:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:
100%
Azt hiszem, apáddal kapcsolatban nincs többé miről beszélni. Egy ilyen emberrel véglegesen megszakítanék mindenféle kapcsolatot - a leírásod alapján nem olyannak tűnik, mint akit ez nagyon bántana, vagy lelkiismeretfurdalást okozna neki. Azért, mert az anyukáddal nem volt jó a házasságuk, attól Te még a gyereke vagy. Veled nem kellene ilyen csúnyán bánnia.
2010. dec. 21. 19:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem apád az, aki elmebeteg.
2010. dec. 21. 20:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 anonim ***** válasza:
100%
Hát az év apja díj nyertese, hagyd ki az életedből mejd az új családja pelenkáza 80 évesen bár szerintem velük is ugyanezt fogja csinálni. Az ilyen embernek nem való a család majd egyedül fog meghallni.
2010. dec. 21. 20:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat! Második: már elváltak :)

Utolsó: már most látni, hogy tényleg ugyan olyan, mint velünk. Sem engem, sem a testvéreimet nem pelenkázta soha, nem segített anyunak soha, a barátnője meg nekem panaszkodott, hogy egyszer meg nem etette volna a kislányt, hogy ő főzni tudjon vagy valami. Ő azt mondta rá, hogy "díszapuka". Csak a kislányt és a nőt sajnálom, mert a barátnőjét nagyon kedvelem, és nem értem, hogy foghatott ennyire mellé. :(

2010. dec. 21. 20:23
 8/9 anonim ***** válasza:

Férjemnek hasonló korú lánya van és a volt nejéről sincs túl fényes véleménnyel (kb mint apukád anyukádról mondott).

DE! A lánya az első és ha mond is negatívumot az anyjáról, az maximum egy konkrét esetre vonatkozik (mondjuk, amikor a lánya panaszkodik rá) és legfeljebb "hát nem normális, hogy ilyet csinált".

A vaskosabb véleményt nekem mondja csak, a lánya előtt nem szidja az anyját. És bármikor ugrik a lányának, néha feleslegesen is ugráltatva van, de ebbe meg én nem akarok beleszólni, mert az ő lánya.

2010. dec. 21. 21:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 A kérdező kommentje:
Épp ez az! Hogy alapból milyen jogon mondogatja ezt? 11 éves koromban váltak el, és akkor is mondta már amikor még házasok voltak.
2010. dec. 22. 08:49

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!