Nos en 22eves vagyok, es mennyaszony. Masfel eve vagyunk
egyutt a parommal, de a szuleim nem engedik, h. Nalunk
aludjon, meg mindig. Nemtudom mit tegyek?
1/13 anonim válasza:
hát ez elég gáz probáld velük meg beszélni és ha nem költözetek el együtt albérletbe.
2009. jan. 23. 20:42
Hasznos számodra ez a válasz?
22 évesen, ha ez problémád - akkor halott vagy.
Az élet első kis pofonja ketté fogja törni a gerincedet.
Amúgy pedig mondd meg a szüleidnek, hogy szeretnéd, ha a vőlegényed ott aludna. Ha tiltakoznak, mondd meg, hogy a te vőlegényed, és 22 éves vagy. Majd 32 évesen ott alhat - vagy még akkor sem? Régen 22 évesen már 2-3 gyerek volt.
2009. jan. 23. 20:49
Hasznos számodra ez a válasz?
3/13 anonim válasza:
Kérdezted már a szüleidet, hogy miért?
2009. jan. 23. 20:54
Hasznos számodra ez a válasz?
Hol eltek, kulfoldon? Arabok vagytok, muszlim a vallasotok, vagy micsoda? Menyasszony vagy, es nem engednek ossze a paroddal? Remelem csak viccelsz.
A paroddal van a szuleidnek problemaja, nem szeretik ot?
2009. jan. 23. 20:57
Hasznos számodra ez a válasz?
Sajnos vannak ilyen szülők, mást nem tudtok tenni, mint albérletet fizetni. Egy barátom volt ugyanígy, nem vihette soha haza éjszakára a barátnőjét, mert az apja kijelentette, hogy nem óhajt idegeneket kerülgetni éjszaka a saját házában. Ahhoz mondjuk tökéletes motiváció volt, hogy már 25 évesen saját lakása legyen. A szüleid valószínűleg nem a korod miatt nem engedik ott aludni a párodat, hanem a saját kényelmük miatt.
2009. jan. 23. 22:54
Hasznos számodra ez a válasz?
Jaj, miért kell rögtön a muszlimokat elővenni?
Hithű katolikus családban ugyanúgy nem történhetne meg ilyesmi.
Az évfolyamtársamnál sem alhatott ott a vőlegénye, legelőször a nászéjszakán, mert nem volt saját lakásuk.
Pedig ők még csak nem is vérkatolikusok, csak kis faluban élnek, ahol nem szokás az ilyesmi.
Sürgesd meg az esküvőt, kedves kérdező. Vagy aludj te ott.
A neveltetésből adódó merevségüket pedig ne próbáld megváltoztatni, úgysem lehet.
2009. jan. 23. 23:10
Hasznos számodra ez a válasz?
7/13 A kérdező kommentje:
hat koszonom mindenkinek aki irt,de ugy latom,h.semmi de semmi nem fog valtozni nalam.Ma is megprobaltam beszelni veluk,dee nem ertem el vele semmit,meg en voltam le kiabalva.Meg sajnos itthon vagyok,nincs munkam,es ezert nagyon ki tudjak hasznalni az embert.Azt kell tennem amit ok mondanak.A parom csak 2km-re lakik tolem,es azt mondjak a szuleim,h.mindenki maradjon otthon maganak.En mar aludtam a paromnal nem is egyszer,ott semmi gond nincs,de nalunk?csak neha szeretnek egyutt tolteni az ejszakat,erezni ot,es reggel nem egyedul kelni.Nem lehet ezt megerteni?valaszoljatok......
Ezek szerint ők nem fognak megváltozni, inkább ne azon gondolkodj, hogyan változtasd meg véleményüket, hanem inkább saját életeden változtass, azon még lehet.
Irtad, nincs munkád. Tanulsz még? Ha nem, akkor próbálj meg munkát találni, utána meg albérletet. Ott pedig már nem tilthatják meg, hisz különélsz szüleidtől.
Próbáld meg az önnállóságot, igy birsz előrehaladni.
2009. jan. 24. 11:49
Hasznos számodra ez a válasz?
Teljesen megértelek, anyám ugyan ilyen volt. A nővérem már együtt élt a barátjával, menyasszony volt és anyu nem engedte, hogy egy szobában aludjanak, amikor haza jöttek látogatóba. Arra hivatkozott, hogy az ő háza nem bordély és nem fognak kufircolni az emeleten. Erre csak azt tudom mondani, hogy mindenki saját magából indul ki..., ők sem azért akartak együtt aludni, mert a saját lakásukban nem tudnak szexelni, hanem mert már nem gyerekek. Amikor megismertem a férjem csak akkor vittem le bemutatni, amikor már együtt éltünk, én nem kérdeztem meg, hogy velem alhat-e, egyszerűen oda ágyaztam magam mellé és pont. Volt is belőle balhé, fél évig nem beszéltünk. Ezt csak azért írtam le, hogy tudd, nem csak neked vannak ilyen begyepesedett szüleid. Azóta persze már együtt alhatunk, ha lemegyünk, de ritkán megyünk, mert az én és a nővérem férje sincs odáig a szüliemért, pont az ilyen és még ennél durvább húzásaik miatt. Egy szó mint száz, próbálj minél hamarabb a saját lábadra állni, mert boldog csak akkor leszel, ha önálló életet élhetsz és azt és úgy csinálhatsz, ahogy te szeretnéd.
2009. jan. 25. 11:25
Hasznos számodra ez a válasz?
10/13 A kérdező kommentje:
ismet koszi mindenkinek,h.probal nekem tanacsot adni,es megosztjak velem szemelyes tapasztalataikat.Nos itthon meg mindig valtozatlan a helyzet,illetve annyi valtozott,h.a parom mar nem jar nalunk,tobb,mint egy hete.Kijelentette,h.a hazunkba nem fogja be tenni a labat.Ugyhogy csak mostanaban csak ritkan fogunk talizni,ha en felmegyek hozza csak akkor.Mert a kedves szuleim azt mondtak,h.o meg itt senki,es hiaba felhuztuk a gyurut,az meg nem jelent semmit,es nem jogosit fel minket semmire.Lehet,h.hiba volt el mondanom a paromnak amit anyuek mondtak de ugy duhitett.Most magyon el vagyok keseredve,nem igy kepzeltem ezt az egeszet,Ha valaki megkerdezne tolem,h. boldog vagyok-e,hat azt mondanam,h.nem.Anyuek engem hibaztatnak emiatt es szerintuk csak magam alatt vagom a fat!Most mit tudjak csinalni?
Kapcsolódó kérdések:
válasza:
válasza: