Exfeleség húzza ki a gyufát, mit tehetnék?

ma 16:31

Már jó ideje együtt voltunk (a válása után ismerkedtünk meg, amikor vette. Anyagilag nincs benne részem, de én tárgyaltam le az adásvételt, kivettem a részem a felújításból, stb. Pár hónapja lett kész - előtte lakhatatlan állapotban volt, kb 40 éve nem volt felújítva - és nem lakott ott még senki. Most kiadásra vár, exfeleségnek semmi köze hozzá, semmilyen szempontból.

A lányt természetes, hogy nem keverem bele, vele jóban is vagyok.

Az ex vele, mindenkivel arrogáns, irányítani akar, ugráltatni az embereket. Szerintem az fáj neki a legjobban, hogy elvesztette a "cselédjét", mert a férjem már nem ugrál neki.

A kulcsot egyszerűen lenyúlta a lányától.

Az biztos, hogy bosszantani akar, ahogy fentebb is írtam, a manipuláció mindenekfelett. Sajnos a lányával is ilyen, nem egyszer volt, hogy azért ordított vele órákig, mert szerinte a zöld pulcsi nem ment a farmerjához - túlzás nélkül. A lánya pszichológushoz jár miatta. Nem egy harcos természet a lány, fél az anyjától, így inkább passzívan meghúzódik, néha az is baj, ha levegőt vesz.

Nem válni akarok, a helyzetet szeretném rendezni. Sajnos a probléma a szereplőkkel van.

Adott egy irányításmániás (minden rosszindulat nélkül mondom, hogy szerintem pszichésen enyhén sérült nő), aki engem is csak akkor hagyott békén direktben, amikor évekig ignoráltam minden megmozdulását. Végül nem talált fogást rajtam, kicsit mintha tartana is tőlem, hogy soha nem ütöttem vissza. Nem egy olyan eset is volt, hogy fizikailag nekem támadt, a férjem szedte le rólam, én meg hajszálnyira voltam attól, hogy megütöm (hajamat tépte, ütött). Ennek akkor szakadt vége, amikor egyszer kiborultam a férjemnek, hogy ha mégegyszer megtámad, heccelni is fogom, majd megyek a rendőrségre, remélhetőleg minél több sérüléssel, hogy nagyobb legyen a büntethetőség. Talán akkor beszélhetett vele, azóta tettlegesség nem történt.

Adott a lány, aki majdnem nagykorú már, de retteg az anyjától, nem mer szembeszállni vele.

Adott a férjem, akiben gyenge a "színfalak mögé látás" képessége is olyannyira nem haragtartó, hogy amikor két nappal később az ex épp a mézesmázos stílusát veszi elő, elfelejti, hogy két napja még meg akarta ölni. Irányítható, én is ki tudnám használni, mert ugyanez a manipulációs készség bennem is meglenne, de nem lenne pofám ilyenre használni. Jó az akkor, amikor egy hivatalban kell smúzolni, hogy gyorsabban intézzék az ügyemet, vagy szóbeli vizsgán egy jegyet feldumálni.

Többször beszélgettünk erről, látja, hogy egyre gyűlik bennem az indulat. Tényleg az a gond, hogy nem látja át, hogy mi mire megy ki, milyen hosszútávú kimenetel leehet egy-egy "ártatlan" mozzanatnak, megjegyzésnek. Már századszorra jönnek be a "ennek az lesz a vége, hogy..és konkrétum" jellegű jóslataim. Zavarja, hogy nincs szeme ehhez, büszkeségét is bántja, hogy "balf@sz". Kínlódik, de én is, mert nekem még eszköz sincs a kezemben. Ha lenne, azt fegyveres támadásnak hívnák...grrr.

Meg vagyok győződve róla, hogy ha hozzám hasonlóan ő is tartaná a két lépés távolságot, szelidülne a helyzet. A gyerek kora már nem indokolja az állandó kapcsolattartást. Ha valamit akar, direktben felhívja az apját, vagy akár engem, ha őt nem éri el.

A lányával isteni szerencsém van, nagyon jó személyiségű, kedves lány, nagyon jól kijövök vele. Annak ellenére is, hogy két évig nem is találkoztunk, de töményen kapta az anyjától, hogy mekkora egy b.dös k.rva vagyok - meg ez cizellálva.