Volt olyan, h nem bírtad elviselni vki természetét, de folyton egy helyen kellett lennetek, munka, család stb. miatt? Hogyan viselted, ill. mit csináltál, h ne legyél miatta ideges?

Én a bátyám barátnőjét nem bírom. Rikácsoló hangja van, folyton kiabál, mindent megkérdez 600-szor és vájkálni akar a magánéletedben mindeközben megállás nélkül panaszkodik, hogy neki milyen rossz otthon így folyton a szüleimnél van.

Hogy hogyan oldom meg? Igyekszem nem menni oda látogatóba hanem a szülők jönnek...

Na, én aztán adnék neki! Ha más magánéletében vájkál állandóan, én bizony jó hangosan kérdezgetném a többiek előtt, hogy tegnap este tudtak-e szexelni a pasijával, és hogy még mindig merevedési gondjai vannak-e.

Esetleg megkérdezném, hogy igaz-e az, hogy volt már büntetve valamiért.

Aztán érdeklődnék afelől, hogy sikerült-e mára kiírtani a poloskákat a lakásból.

Vagy esetleg megkérdezném, hogy a nadrágján lévő foltok fekália, vagy sár alapúak-e.

Megkérdezném, hogy ő is érez-e magán furcsa szagot? Vagy csak nekem túnik fel?

Ha már a szemétkedésnél tartunk, én bizony megpendíteném, hogy talán nem ártana sűrűbben lábat mosni valakinek.(gondolom az irodában papucsban van) Aztán jelentőség teljesen ránéznék.

Megkérdezném, hogy van-e inkontinencia gondja .

Én felvenném a harcot, az tuti. Adnék én neki magánéleti vájkálást, meg indiszkréciót.

Második, ne írj hülyeséget. Miért rontaná a jóhírét? Igenis nem a pletykából kell élni, hanem a munkából. Az ilyen embernek súlyos hiányai vannak, s harsogással, önmaga körüli szarkavarással, saját magát bennfentes pletykagépként üzemeltetve fókuszba helyezésével kompenzálja. Károkozás természetesen mindegy milyen mértékű, milyen irányű és ki a kárvallott, lényeg, hogy saját, sekélyes kis igényei ki legyenek elégítve. Igen káros, boltban nem kapható rá se spray, se ragacs, viszont be lehet és be is kell olvasni neki. Természetesen nem túlhergelve magunkat. Mit kellene akkor tenni, hagyni, hogy primitív kis szintjén alanyunk ellen hangolja, uszítsa az egész munkaközösséget? Az embertársulások alapvetően egy ostoba nyáj, melyeket igen könnyű hangolni. Bamba fejjel vezérért kiáltanak, s a kérdező által felvázolt típus pont egy tipikus önjelölt iránymutató. Nyilván emberi kötelessége lenne mindenkinek nem terjedni hagyni a mételyt, kevesen lépnek fel ezellen. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen misszió. A jóhírről meg annyit, hogy akinek minimális esze van, nem azt fogja látni, hogy emberünk kabátlopási ügybe keveredett, hanem sikerül a tartalmat is felfognia. szituációt is átlátnia.

Egyébként van, hogy el kell jönni, minthogy fejétől bűzlik a hal: ahol a vezetőség olyan, amilyen, ott történhetik meg a kollektíva szellemi hanyatlása feletti távolbanézés, s bizony teret kapnak a kisnagy emberek a maguk összes áldásos hatásával. Rendszerint kibabrálni csak a szintjükre lemenve lehet velük, kérdés megéri-e, mivé leszünk, ha bevonódunk mi is a játékzónába. Váltani kell, na, ez belátható. De, van más lehetőség.