Mit csinálnátok a helyemben? 33 hetes kismama vagyok. Anyám egy hülye félreértés miatt több mint 1 hete nem áll szóba velem.

átnézném a korházba vivős holmimat hogy biztos megvan-e minden,kitakaritanám megint a babaszobát,olvasnék egy mesét a pocaklakónak,elmondanám mennyire várjuk már,megnéznék egy filmet,főznék egy finom teát...

anyukád meg majd megbékél,most a babára koncentrálj

Én is hasonló helyzetben voltam. Valamilyen szinten minden szülő azt várja, hogy majd a gyerek megy. Várj, gondolja csak a babára, az egójuk fontosabb, mint hogy a lányuk terhes, tisztelet a kivételnek. Talán írj neki levelet....ha nem is adod oda, jobban átlátod, mit is mondj, amikor eljön a békülés.Biztos ő is rosszul érzi magát.

Egy félreértés....ez szörnyű, nálunk legalább nem félreértés volt. Anyuka leszel, kevésbé az ő gyereke, a feletted való hatalmát is fitogtatja ezzel, tudat alatt.

Szeret téged, te is őt, valahogy értesd meg vele, hogy ez így nem megy neked tovább.

Amúgy meg tényleg a babára figyelj, lazíts, törődj magaddal!

Esetleg beszélj tesóddal, férjeddel, valakivel, akire nem haragszik most, hogy kicsit korteskedjen az érdekedben nála!

Puszi nektek!

Mintha a saját anyukámról olvasnék, nálunk csak annyi a különbség, hogy már megszületett a lányunk.

Én már beleuntam az állandó pitizésbe, sose jó neki senki, mindig kiszúr valakit akit épp bántani akar. Amikor így megsértődik, általában én sem szólok hozzá hetekig/hónapokig, mert úgyis csak rosszabbat mondanék, hiszen ő sért meg és elvárja a bocsánatkérést. Hagyd a fenébe, koncentrálj a picire.

(Nálunk miután megszületett a pici eljött hozzánk anyukám pár hétre mert külföldön lakunk, végül kitalálta, hogy nálunk őt senki nem szereti és addig őrjöngött, mire rávette szegény apukámat, hogy módosítsa meg neki a repülőjegyet...)

Próbálj meg ne erre gondolni, tervezgess, hogy milyen lesz az életed hamarosan, esetleg menj, vásárolj pár baba holmit.

A harmadik vagyok. Nálunk az volt, hogy ő nagyon rosszul keres, és mi tartottuk el, mégis ő várt köszönetet, és még hálát is, egyszerűen nem ismeri el az egészet!!!!Még most sem pedig mióta elköltöztünk rájöhetett volna, hogy mennyivel jobban élt, mikor még ott voltunk. Amúgy szerintem nincs tisztában ezzel, talán megfordul néha a fejében, aztán elhessegeti a gondolatot is. Amúgy meg segít, bármit lehet tőle kérni, máskor meg, ha az érdeke úgy kívánja, saját magának átmagyarázza a dolgokat, és aztán már el si hiszi és senki nem tudná neki megmagyarázni, hogy nem úgy van, hhhh.

Ki fogtok békülni, nem lesz semmi baj, ő meg már ilyen marad, nem fogod tudni megváltoztatni, nincs értelme büntetgetni szerintem, egyszerűen fogadd el, és próbáld meg a lehető leginkább félvállról venni, amikor fájdalmat okoz!