A férjem kezd önkéntes rabszolga lenni, mit tehetnék ellene?
Mindig is rendes ember volt, de korábban voltak saját programjai (elment sportolni vagy a barátaival, stb), és velem szemben is állított érthető elvárásokat.
Azonban az utóbbi hónapokban, talán fél évben mintha önkéntes rabszolga lenne, minden jó neki, mindent megcsinál helyettem. Nem az a bajom, hogy segít, mert az jó tulajdonság, de amikor egyszerűen lusta vagyok megemelni a hátsómat, akkor jobb lenne, ha nemet mondana és nem helyettem csinálná meg.
Amikor megismerkedtünk, nem tudtam főzni. Mondogatta, hogy szívesen enne ezt-azt, nagy örömmel el is kezdtem főzni, láttam, hogy várja, majd örül neki. Most már ott tartunk, hogy "ne főzz, ha nincs kedved, majd rendelünk".
Pedig nem vagyok se beteg, se terhes, se leterhelt.
Próbáltam beszélni vele, hogy kicsit legyen benne tartás, mert szinte felkínálja magát, hogy kihasználjam, de nem szeretném. Legyenek ésszerű elvárásai felém.
Soha nem tartottam vissza semmitől, veszekedni is ritkán szoktunk.
Nem értem, hogy mi váltotta ki nála ezt a viselkedést.
Már azzal is próbálkoztam, hogy egy napig "tükröt tartottam" és indokolatlan marhaságokra kértem meg, nem vette a lapot.
Nem szeretném kihasználni, nem szeretném, ha elvesztené az egyéniségét és legfőképp én se szeretnék elkényelmesedni.
Mivel lehetne ebből kibillenteni?
válasza:tökre értem mi a bajod de a megoldást nem tudom :( próbáld meg neki elmondani, valószínűleg azért teszi mert nagyon szeret és kevés önbizalma van. próbáld sokat dicsérni, mindent megköszönni, hálásnak lenni és maximálisan értékeld amit tesz érted, így te se fogsz elkényelmesedni :)
(azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy de jó lenne ha az én férjem csak egy napra ilyen lenne :))
Noszogatni néha nekem kell - no nem olyan dolgokban, amik szorgalmat igényelnének, hanem pl. a vizsgáknál, ha elbátortalanodik. Ő csak 200%-os készültséggel megy be, én bárhogy. (Bocsánat a vizsgás példákért, csak per pillanat ebből van sok.) Ő, ha a tanár nemet mond vagy rosszallóan néz, nem próbálkozik tovább. Én kérek még egy tételt, vagy úgy állok hozzá, hogy nem barátkozni jöttem, hanem vizsgázni.
Egy hónapja a munkahelyem is megszűnt, mondta,hogy januárra hagyjam a fenébe a munkakeresést, mert úgyse vennének fel, ha rögtön az elején mindig el kellene kéretőznöm a vizsgák miatt, majd februártól ugorjak rá, de akkor se lesz könnyű...
Közben ismerősi körben elhintettem, hogy szóljanak, ha van valami, februártól mennék. Majd egyszer az iskola folyosóján egy lánnyal beszélgetve kiderült, hogy a munkahelyére keresnek valakit, megfelelnék, menjek bátran.
Ezt is valami isteni csodaként, hihetetlen képességként fogja fel, pedig csak szerencsém volt, hogy jókor jó helyen beszélgettem.
Zavart, hogy 3-4 kg feljött rám, de a sportra ösztökélés helyett is "nekem így is tetszel". Viszont én noszogatom, hogy mozogjon kicsit, mert az állóképessége visszaesett (gyorsan elfárad, nincs energiája, stb.). Némi agonizálás után kitaláltam, hogy én híztam, ő energiaszegény, menjünk el egy közeli küzdősportra.
Kicsit az hiányzik, hogy állítson fel ő is elvárásokat, ne érezzem azt, hogy bármit megtehetek (nem szeretnék lassanként a zsarnok szerepébe átcsúszni). Illetve a kezdeményezést is.
Másik példa, szeret búvárkodni, én meg "mélyiszonyos" vagyok. Közös ismerős a búvároktató, szólt, hogy lesz egy búvárszafari, menjen a férjem (engem nem hív, mellette fulladtam majdnem bele a térdig érő vízbe, palackkal...:DD). Mondtam, hogy menjen, neki ez jó buli, élvezi.
De hát én nem érezném ott jól magam. Igen, ezért nem is akarok menni. De nem akar itthon hagyni "unatkozni". Köszi, feltalálom magam. Végül fű alatt kifizettem a túrát meg a repjegy egy részét, így kénytelen volt elfogadni és majd elutazni. Ez is zavar, hogy ha nekem nincs ellenemre, pénzbe, időbe belefér, akkor miért nem megy magától?
Csak annyi volt a "kikötésem", hogy napi egy életjel (felőlem az oktató is küldheti, csak ne izguljak, hogy bedarálta a hajócsavar), illetve ne kergesse a cápákat, mert az összes végtagjával együtt szeretném visszakapni.
válasza:Ezt akár én is irhattam volna kedves kérdező. Komolyan, az én férjem is ilyen. Pl, minden nap Ő csinálja meg az egész család vacsoráját, akkor is, ha akkor éppen ő dolgozott, mi meg itthon voltunk. Ha mégis nekiállok, és megcsinálom, akkor megsértődik, hogy biztos haragszom rá, tehát már sohasem csinálom meg a vacsit itthon senkinek.
Akik irigyelnek téged, higgyék el, hogy fárasztó tud lenni az ilyen pasi is, hiszen bár jól esik az ilyen figyelmesség, de férfira, és nem házicselédre vágyunk. Én is kipróbáltam már kérdező, hogy leterhelem, hátha elszakad nála a cérna, és abbahagyja, de nem jött be. Szóval, nem marad más, elfogadom ilyennek, bár mikor összekerültünk, nem volt ez. Szóval, Te is próbáld meg elfogadni igy a kedvesed, és gondolj arra, hogy nekünk még mindig jobb, mintha pl. verve lennénk. :)))))
válasza:
válasza: válasza:22:23 - igen, ebben igazat adok. Persze, hogy fogadjuk el egymást, de szerintem egy házasság arról is szól, hogy kifejezzük a nemtetszésünket, ha a másik valamit nem jól csinál. Ezt várnám tőle is.
Ha majd gyerek is lesz, akkor szeretném, ha nem úgy segítene, hogy "tévézz csak, majd én pelenkázok", hanem mondja azt, hogy "este két órára teljesen átveszem a gyereket, addig szaladj le a konditerembe". Az első cselédkedés, a második tényleges segítség.
22:26 - netes társkeresőn találtam :)
Ha beteg vagyok, akkor segítségnek veszem az ápolgatást. Nemrég egy hétre levert a lábamról egy vesegyulladás, akkor nagyon becsültem, hogy hordta be nekem a teát, vizet (sok folyadékot kellett innom), hagyott aludni. De akkor lázas voltam és az alváson kívül nem is nagyon lett volna erőm mást csinálni.
De ha egészséges vagyok, akkor "nem járna" nekem ugyanez a bánásmód.
válasza:22:21 vagyok. Gőzöm sincs. De sokszor kiborit vele. Gondolkoztam már azon is, hogy nem is szeret, csak nem akarja megmondani. Pl, karácsonykor. Együtt vagyunk már egy ideje, volt már néhány karácsonyunk, ajándékoztunk is egymásnak már sokmindent, de semminek nem tud igazán örülni. Vettem már neki drága dolgot, olcsót, olyat, ami a munkájához kapcsolódik, és olyat is, ami nem. Semmi nem hat.Illetve nem voltam pontos, mert örülni örül, de minig szt mondja, hogy nem érdemli meg.
Szóval, arra lyukadtam ki, hogy valószinüleg igy nevelték, hogy ő csak "ennek való", és kész. Végülis, nem olyan rossz dolog ez, csak szomorú, ha valóban igazam van, és a szülei ezt nevelték belé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!