Hogy lehet végleg túltenni magam, ha elveszítettem egy fontos személyt az életemből?

Sajnos ezen csak akkor tudod túltenni magad, ha erős vagy, és sokat változol.

Nekem az apukám halt meg 13 éves koromban. Ráadásul úgy, hogy hazudott nekem anyám folyton, mikor kérdeztem mi baja apunak. Az utolsó napokban jöttem rá magamtól, hogy rákos, anyám nem engedett be hozzá a kórházba, így még el se tudtam búcsúzni tőle :(

Ő volt a példaképem, és mindig hozzá fordultam minden kis problémámmal. Anyámmal és a tesóimmal soha nem jöttem ki olyan jól, hát ezek után...

18 éves koromig mély depresszióban voltam, hozzám se lehetett szólni. Anyám persze nem volt hajlandó orvoshoz engedni.

Lelki terrorban voltam egész idő alatt... sehová sem engedett el, másodpercre pontosan haza kellett érnem suli után. Elvadította tőlem az összes barátom, a haverjaim...

Így végül ráébredtem hogy egyedül maradok, ha nem kaparom össze magam. 18 évesen kezdtem lázadozni, szereztem pár új havert, és eljártam velük mindenfelé. Nem hallgattam anyámra, nem érdekelt a véleménye, és kis idő múlva kimásztam a depresszióból.

Azóta megtaláltam életem párját, vele lakom... néha még kicsit félénk vagyok, nehezen illeszkedek be, de már jó úton haladok a normális élet felé :)

Próbálj meg kicsit változtatni magadon... új frizura, új stílus, új élet... Próbálj meg barátkozni, és egy idő után jobb lesz, hidd el, csak kis akaraterő kell hozzá :) 20/L

Nekem is volt ilyen időszakom,hogy úgyéreztem semmi nem sikerül.szerencsétlen vagyok,és szinte senki sem szeret.Nem vagyok szent,de elkezdtem olvasni a Bibliát,+elhatároztam nem érdekel senkinek sem a véleménye,ha megbántanak,nem alacsonyodok le addig hogy elkezdjek veszekedni,kevés barátom volt,de néha eljártam velük szórakozni,bulizni,új embereket ismertem meg nőt az ismerőseim száma,ennek köszönhetően könnyebben találtam munkát.Úgyéreztem egyenesbe állt az életem.De a lényeg:higgy Istenben és abban hogy minden jóra fordul,képzeld el nap mint nap milyen életet szeretnél élni,akár le is írhatod 1lapra a céljaid,és minden nap vess rá 1pillantást,én pl az ágyam fölé ragasztottam,hogy amikor felkelek mindíg a céljaim jussanak eszembe elsőnek.És ne adj azok véleményére akik megbántanak,beszólnak,kötekednek,ez őket minősíti.Biztos van 1-2 barátod velük foglalkozz,és ne beszélj negatív dolgokról,mert akkor vonzod az életedbe!+Ajánlom hogy nézd meg ezt a filmet,nekem sokat segített:

http://www.youtube.com/watch?v=AfLg5_wdaB8

Fel a fejjel,és higgy!

Nem is azt mondtam, hogy szemléld pozitívan a helyzetet :/ Mert azt nem lehet. Leírom én kb. hogy másztam ki a gödörből, ha szeretnéd olvasd végig, hátha találsz benne valamit ami segít :)

Első lépésben én beletörődtem, hogy egyedül maradtam. Így erős lettem, hiszen tudtam hogy senki sem fog megvédeni. Annyira sikerült a dolog, hogy apuért most, 20 éves fejjel sírtam először... Egyetlen könnycseppet sikerült azelőtt elejtenem, azt is csak akkor, mikor a a temetésén az anyakönyvvezető a "búcsúzunk tőled" résznél az én nevemhez ért... :(

Persze ez azzal járt, hogy mindenki utált a suliban, meg hülyének nézett. Második lépésként megtanultam utálni az embereket, így nem fájt annyira amikor b@szogattak. Ezzel végleg bezárkóztam, de ez volt a legjobb. Majd megtanultam a zenének élni. Nem érdekelt senki és semmi, csak a zene. Mivel eleve rockernek születtem, nem okozott gondot :) Így legalább zenehallgatás közben jobban éreztem magam kicsit.

16 éves koromra kitaláltam magamnak egy más életet. Volt, hogy több napon át is csak pár órát aludtam, mert az éber kis álomvilágomban jártam... ilyenkor kifejezetten boldog voltam.

Aztán talán ez segített kicsit nyitni az emberek felé. Nem sokat, éppen csak pár szóra. Bekerültem egy társaságba, de nem nevettem velük, nem csináltam semmit, gyakorlatilag csak mentem utánuk. Egy idő után kicsit megenyhítettek, akkor már tudtam beszélgetni velük, persze csak ilyen apróbb dolgokról, mert odáig még nem jutottam, hogy bízzak is bárkiben.

Így lett egy barátom, aki mellett kicsit kinyíltam, de persze csak átejtett... De ez nem viselt meg, sőt... rájöttem hogy amíg ilyen vagyok, nem is fog szeretni senki.

Annyival változtattam a dolgon, hogy próbáltam lazának tűnni. Elkezdtem beszélgetni az emberekkel, kicsit nyitni feléjük, de persze írtó szarul éreztem magam közben.

Aztán egy idő után feloldódtam, rájöttem van miért élni még :)

Apunak meg egyébként se lesz jobb, ha bánkódok miatta.