Valaki régebben szökött meg otthonról? Ha igen hova ment, mit csinált, mennyi ideig bírta távol? (nem akarok megszökni csak kíváncsi vagyok! )

Erre én is kíváncsi vagyok:D

Bocsi hogy nem a kérdésre válaszolok!

Rokonom gimiskorába utnak indult a barátnöjével:)(lányok)

Nem jutottak messzire mivel nem kalkulálták bele h ahoz pénz is kell.Úgy 40kb-re jutottak,mert elfogyott a pénzük,onnan hozta vissza öket a rendőrség.

Mi kiskorunkban terveztünk ilyesmit a tesómmal + egy barátnőnkkel. (Nem volt rá okunk, csak kiskamaszként úgy éreztük, nekünk vannak a legrosszabb szüleink a világon - persze így visszagondolva ez nagy hülyeség.)

Naplót írtunk, hogy miket kell beszerezni a "szökéshez", meg hogyan fogjuk kivitelezni. Olyan ökörségeket is beleírtunk, hogy miket fogunk enni, meg hogy hiányozni fog a mama húslevese. :D Természetesen a szökésig nem jutottunk el.

Anya később megtalálta a naplót, és iszonyatosat röhögött. Így utólag, tényleg vicces. :D

Én még ovis voltam mikor megszöktem, valamin kiakadtam :)

Elindultam, hogy na majd én most világgá megyek, a kis hátizsákommal. kb két háztömbnyit mentem, az út szélén egy fa alatt leültem megenni a készleteimet, majd továbbindultam, de apa lejött értem :) Nem tudom, hogy mi lehetett az uticélom (talán az ovi?) mert anyuék mesélték. Persze az egészet végigkövették az ablakból :P

Három évesen világgá mentem, ez a második szomszédot jelentette. Ő belerakott a robogó csomagtartójába és visszaszállított.

Anyám síkideg volt, egy fakanállal a kezében várt a kapuban. Tudtam, hogy baj van, járt az agyam, hogy mi legyen, be voltam tojva. Végül megálltam anyám előtt:

"Anya, te itt fogsz főzni?" - anyám annyira elkezdett röhögni, hogy megúsztam a retorziót :)

Másik "szökés" 18 évesen volt, halálosan szerelmes voltam egy olasz pasiba. Kitaláltam, hogy érettségi után a nyári szünetben kimegyek hozzá. Szülők persze ellenezték, mondták, hogy nem megyek sehová. Mondtam, hogy oké, felnőtt vagyok, jogilag nem tarthatnak vissza, vagy elengednek, akkor naponta telefonálok, ők is hívhatnak, tudni fogják, hogy hol vagyok.

Vagy kimegyek stoppal, aztán jöhetnek majd a követségre azonosítani a holttestemet, lehet dönteni.

Szegények nyeltek egyet és mondták, hogy oké, de nagyon vigyázzak magamra...

Végül jól sült el, senki nem evett meg, két marha jó hetet töltöttem kint, épségben megérkeztem, majd két napig non-stop aludtam, mert a két hét alatt időpocsékolásnak tűnt...

Utólag (10 év távlatából) nem irigylem a szüleimet, gondolom halálra aggódták magukat, az emberismeretemben nem bíztak még. De szerencsére az idő engem igazolt, bár vége lett a kapcsolatnak, a mai napig jó barátok vagyunk a fent említett olasszal, még a férjemmel is meglátogattuk néhány éve.

"Pici szökés" kamaszkoromban: Horvátországban nyaraltunk családdal együtt, én éppen a "hagyjatok békén, hülye szülők" korszakomban voltam. Látványosan elvonultam több száz méterre tőlük a tengerparton.

Lecuccoltam egy kihalt, sziklás részen, majd beúsztam. Jó két órát a vízben lehettem, apám elindult megkeresni. Kiabált a partról, hogy menjek ki, mert régóta bent vagyok, ki fogok hűlni és apály is van. Az apály-dolgot mindaddig nem értettem, amíg meg nem próbáltam partra jutni. Ahol simán beúsztam, ott kb 10 centivel a víz alatt éles sziklák voltak. Mire kievickéltem, véresre karmolták a hasamat, a lábam elülső felét - mindezt sós vízben, finom volt... Ellátták a sebeimet, én meg beláttam, hogy egy barom voltam :)

Én mamámig jutottam, ahova egyébként is jártam már egyedül, csak ez esetben azt mondtam elszökök.

Anyukám is megszökött gyerekkorában, Ő egész egy emelettel feljebbig jutott ott ücsörgött a lépcsőn, mire mamám kiment egy idő után, hogy mostmár bejön e :-D