Miért van az, hogy a hűtlenség témakörében az emberek ilyen kockafejűek? Vagy fekete, vagy fehér, mi?

Visszakérdezek. Te hogy élnéd meg, ha kiderülne, hogy a párod, már hosszú ideje megcsal téged?

Nem kötekedni szeretnék, csak kíváncsi vagyok a véleményedre a kérdésed kapcsán.

Én nem tudom, minek tartanak engem mások (álszent és társai) de úgy vagyok vele, hogy a páromat mindig is becsültem annyira, hogy ha nem tudtunk közös nevezőre jutni, akkor sem léptem félre, amíg le nem zártam a kapcsolatunkat.

Azért, mert minden ember magából indul ki.

Én nem válaszoltam a fent említett kérdésre, de szerény véleményem szerint, igenis, bűn az ha valaki egy boldog (vagy annak hitt) kapcsolatban hátba szúrja a társát.

Bűn az, ha megcsalsz valakit aki mégcsak nem is feltételezi rólad.

Én nem is tudom mit csinálnék, ha megcsalna a vőlegényem!

Ha csak azért történik megcsalás, mert ösztönök, meg blablabla... hát igen, az ilyeneket én is az állatok szintjére szoktam tituálni.

Ha már félrehord valakinek a farka (vagy éppen nem az) akkor keressen olyat, aki hozzá hasonló és éljenek nyitott kapcsolatban

Viszont az éremnek két oldala van, nem egyszer javasoltam már szexuális problémáknál nyitott kapcsolatot. Viszont ezt is illene megtárgyalni a másikkal.

A hűség döntés kérdése. Aki megcsal, abban a pillanatban másképp dönt. Ennyi. Akinek ez jó, csinálja és/vagy tűrje. Nekem nem fér bele. Nem kényszeríthetek hűséget senkire, de engem meg arra nem kényszeríthet senki, hogy eltűrjem a hűtlenséget. A párkapcsolat attól

pár-kapcsolat, hogy ketten vannak benne és ketten felelősek érte.

Nem mindenki fekete vagy fehér, de a fekete az fekete.

A megcsalás tényleg "halálos" bűn. Nyilván nem olyan súlyos, mint azok, amiért az embert le is ültetik, de erkölcsileg egy 0, aki ilyesmire vetemedik. Ahhoz, hogy az ember félrelépjen, az kell, hogy az ember már ne tisztelje eléggé a másikat. Még ha a másik fél esetleg okot is adott volna erre, akkor sem mentség: ilyenkor szakítani kell, és utána új hús után nézni.

Számomra tolerálhatatlan a megcsalás. Egy kapcsolat biztos végét jelenti. Hozzátenném, még sohasem csaltak meg - amennyire én tudom - úgyhogy nem a sértett büszkeség beszél belőlem.

Ilyet csak gerinctelen ember tesz, aki nem mer a párja elé állni és tiszta vizet önteni a pohárba. Szabad sok nővel/pasival hetyegni egyszerre, akinek ilyesmire van igénye, de nem a párunk háta mögött, hanem nyíltan.

Nem vagyunk egyformák. Engem például nem érdekelne,ha csak lefeküdne mással, viszont ha virágot vinne neki, szóval őt vagy őt is szeretné, akkor kivágnám, de az érzelemmentes dolgok tényleg nem érdekelnek.

Másnál viszont ez súlyos bűnnek számít. Nem vagyunk egyformák, mindenkinek mások a meglátásai.

Valaki vagy hűséges, vagy nem.

Nincs köztes állapot.

Majd ha egyszer téged csal meg, akit szeretsz, akkor rá fogsz jönni, hogy mi a különbség a kettő között.

Amíg te csalsz meg másokat, addig véded a mundér becsületét, hogy áááá, nem is olyan rossz dolog, neked legalább is jó volt.

A hűség nem álszentség, meg prűdség kérdése.

Most kb. olyan vagy a szememben, mintha itt kampányolnál a kakaszex mellett, mert az olyan jó, és aki nem csinálja, az prűd meg álszent.

Holott csak arról van szó, hogy ezeket az érveket az szokta felsorakoztatni, aki csinálja, és magyarázkodik.

Mi a baj a megcsalással?

Elárulom: annyira gerinctelen, hogy azt mondja: nekem ez a kapcsolat nem jó, inkább egyedül leszek. Ehhez túl gyenge.

De ahhoz is, hogy azt mondja, nekem így nem jó, változtatni akarok rajta, még ha nehéz is lesz.

Inkább egyszerre lesz gyenge és gyáva: kilépni nem mer, de azért kéne valaki más, aki a kedvére tesz.