Házasságban élő nők:mennyi mindent tűrtök el a férjeiteknek? És mi tart vissza a válástól?

Nem kell "türnöm".Persze vannak "rossz " szokásai,de ezzel együtt kell élni.Nekem is vannak.Ezt tudtuk is a házasság elött.12 éve vagyunk együtt.

Mi nem kényszerböl vagyunk együtt.

Nem tűrök el semmi olyat, ami engem zavar, vagy bánt.Ő sem tűr el tőlem ilyet.Jól megismertük egymást efybekelés előtt, és mindig mindent megbeszéltünk.Partnerek vagyunk, ő a férfi, én pedig a nő.Ennek megfelelően élünk, és nem rúgunk egymásba,szóval nem kell elválnunk.Olyan hoz mentem hozzá akit ismertem, és most is jobban ismerjük egymást bárkinél.Ezt megalapoztuk egy jó ismerkedéssel, valamennyi együttéléssel.Mindketten keményfejűek vagyunk, de én tudtam jól választani, mert mindent a maga idejében léptünk meg.

Téged sajnállak.....

Én nem kényszerből mentem férjhez,hanem szerelemből.

Csak annyit tűrök el,amennyit a férjem is eltűr tőlem,és hidd el ő sokkal türelmesebb ember mint én..

Nincs hova mennem,de nem is akarok,mert jól érzem magam a házasságban ami 10 éve tart..

Egy hàzassàg nem zökkenõmentes.Mind2félnek meg vannak a maga hibài,ha szeretik egymàst ezt egy kis toleranciàval meg lehet oldani.Nem kell rögtön arra gondolni,hogy akkor ennek vàlàsnak kell a végének lennie.

En pl.sokszor mondtam a férjemnek,hogy a cuccait ne hagyja széjjel,a telefonjàt,óràjàt,kulcsait tegye egy helyre,hogy meg legyen.Nem tud ezen vàltoztatni,mert eléggé szétszórt.Na én a szétszórtsàgàért türök.

Bocs, hogy férfiként szólok hozzá, de szerintem az talán a kisebbik gond, ha olyan dolgokat csinál, amit nehezen tűrsz el. Az a rosszabb, ha elmondod neki, és mégsem változik semmi, mert nem érdekli, meg sem hallgat, vagy meghallgat, de mégsem próbál változtatni. Ha megpróbálja, az már fél siker.

Beszéltél már vele erről? Hogy reagált?