Milyen lenne a tökéletes anyós szerintetek?

Olyan, mint az enyém.

Semmibe nem szól bele, hanem megvárja, míg kikérjük a véleményét, amit egyébként elég gyakran megteszünk, és sokszor adunk is rá - ugyanakkor ő sem veszi magára azt, ha mégsem fogadjuk meg, amit mond.

Tiszteletben tartja és követi a mi nevelési elveinket, és nem próbálja a sajátját ránkerőltetni, max. tanácsot ad, lásd előző bekezdés.

Egyébként sok múlik a menyen is, én is utálhatnám élből anyósomat, elutasíthatnék minden - akár jószándékú - közeledést, csak nem hiszem, hogy ez sokra vezet.

Én hálás vagyok neki, mert sokat segít, főleg a gyerekvigyázásban.

Nincsenek nagy igényeim :)

Fogadja el a gyermeke választottját, még csak az sem kell, hogy szeressen, mert nem őt választottam, csak "járulékos hozzávaló"

Ne akarjon mindig jót...mert ugye a legtöbb beavatkozás ezzel a jelmondattal kezdődik. ÉN CSAK JÓT AKAROK...na hát ettől a falnak tudok menni. (s mivel a legtöbb anyuka vallásos ezért mondom igen, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve)

Ne higgye, hogy azért mert idősebb és élettapasztalata van (hajaj de milyen :) ) azért mindent jobban tud. Tudja elfogadni, hogy más is lehet okosabb, vagy tapasztaltabb valamiben.

Ne gondolja azt, hogy elveszíti a gyerekét csak azért, mert az családot alapít. Sőt szüksége van rá, de nem minden áron. Viszont a fentiek be nem tartása miatt nagyon sok anyós valóban elveszíti a gyerekét...