Irigykedve nézem mások életét, a sajtomat miért nem tudom?

Dettó én is ilyen vagyok.

Habár mostanában azt mondom ha ilyen gondolatok jönnek rám, hogy mások örülnének ha ilyen életük lenne mint nekem, és hogy örülök hogy legalább ennyim van. És tényleg.

Egyébként sztem azért van (magam nevében nyilatkozom) mert önbizalom hiányos vagyok, és azt várom, hogy ha a környezet változik, akkor majd jobb lesz. Örök elégedetlen vagyok, de elsősorban magammal...

Az én barátaim is egyetemr járnak. Hát nem irigylem őket.

Próbálom a magam életét jobbá tenni.

"Irigykedve nézem mások életét, a sajtomat miért nem tudom?"

Mások életének csak azt az oldalát látod, amit engednek, hogy a külvilág lásson.

"azt képzelem, h na majd ha pl egyetemre fogok járni, akkor milyen jó lesz, aztán mikor odajárok, akkor azt, h ha bezzeg kollégiumban laknék, stb...értitek?"

Fogalmad sincs, mit akarsz, és reméled, hogy majd helyetted valaki vagy valami eldönti. Ez azonban nem lesz így. Olyan pl. nincs, hogy valaki "egyetemre jár". Az egyetemet el lehet lógni, meg lehet kőkeményen végigtanulni. Az egyetemen lehet jó haverokat vagy szerelmeket szerezni, meg lehet szakmai kapcsolatokat is kiépíteni. Részt lehet venni kutatóműhelyi munkában, szakkollégiumi munkában, de lehet járni színjátszókörbe vagy rádióamatőrklubba vagy kocsmába is, emellett bulizni is lehet. Azzal, hogy "egyetemre mész", nem mondtál semmit, mert mindenki megy egyetemre. Az viszont a részleteken múlik, hogy mire lesz ez neked jó.

"mindenki életében meglátom az irigyelnivalót"

Látod őket: bulizás közben, vagy egy klubban, vagy egy konferencián. Nem látod őket: munka közben, tanulás közben, éhesen, fáradtan, idegesen, aggodalmasan, öngyilkossági gondolatok között vergődve, másnaposan. Amíg másokat szemlélsz, te meg nem csinálsz semmit, addig természetes ez az érzés. Mihelyt elkezdesz cselekedni, megszűnik az irigységed, egyúttal elégedett is leszel.

Szóval tűzz ki célokat és kezdd el megvalósítani őket. Minden sikeres emberre jellemző, hogy tervez és folyamatosan cselekszik, ellenben nem sok időt szentel a terméketlen elmélkedésnek és az üres időtöltéseknek.

"a jelenben képtelen vagyok...h változtassak?"

Ezt meg csak tudatosan lehet kifejleszteni. Azt, hogy milyen gondolataid vannak, te irányítod, nem más. Te szabod meg, milyen műsor menjen a fejedben. Egy adott pillanatot lehetőleg élvezni kell, a panaszkodó hangokat meg el kell hallgattatni. Ha hallasz egy jó zenét, vagy szép a reggel, vagy kellemes a levegő, akkor ezt kell élvezni, ahelyett, hogy mondjuk azon őrölnéd magad minden pillanatban, hogy kinek mennyi pénze van vagy sikerülni fog-e jövőre a szigorlatod stb.