Baj, ha szeretek olyan ember lenni, mint amilyen vagyok, pedig sok hibám van?

Nem baj. Az én mércém szerint is kellemesebb ez a típus, mint a folyton nyüzsgő, nyomulós. Persze, ez lehet, két véglet.

Legyél csak olyan, amilyen, lényeg, hogy harmóniában élj. Nincs veled semmi baj.

Így fognak elfogadni.

Nekem az a tapasztalatom, hogy akik szeretnek, azok elfogadnak így. Ők nem fognak ítélkezni, nem akarnak megváltoztatni, úgy szeretnek, ahogy vagy! Ez egy jó dolog. Olyan 15től 20 éves koromig jó párszor bilincsbe verve vittek el a sünök, nem egyszer éjszakáztam a fogdán. Volt, hogy 72 órát is bent voltam. Verekedtem, drogoztam, egyszer még autót is loptunk, meg mi egymás. Azt mondtam, hogy soha nem fogok megváltozni, nekem jó így, én így vagyok én. Persze, ahogy az idő múlt, mondhatni, én is "bölcsebb" lettem. Szép lassan abba maradtak a dolgaim,és be kell látnom, hogy hülyén viselkedtem akkoriban. Az akkori barátaim egy része már börtönben van, a másik része szintén észbe kapott, és megváltozott. Most már inkább kerülöm az ilyen embereket, persze néha a mai napig elcsábulok, és előfordul, hogy be kapok egy bogyót, vagy felrántok egy csíkot. Természetesen a múltammal együtt kell éljek, de a mostani barátaim elfogadtak így, olyannak, amilyen vagyok. Bocsi a kitérőért, de ezzel azt akartam mondani, hogy idővel ez nálad is változhat. Persze, a személyiségem nekem sem változott túl sokat, ugyanúgy nagy pofám van, csak már jobban átgondolom, hogy mit szabad és mit nem. Szóval nálad is változhat, talán idővel jobban nyitsz majd az emberek felé te is. Úgy gondolom, hogy bajnak nem baj, de majd az idő úgyis eldönti! :)

N/23