Van egy kis gondom. Apum nem tud egyedül élni, de ha mindketten maradunk, akkor nem férünk el. Szerintetek?
A helyzetem:
Babát várok és eddig párom itt élt velünk (apummal és húgommal). Így éldelégtünk 4-en, anyum már nagyon régen meghalt. Apu nem nősült újra. Van egy jó hobbija, vannak barátai nem panaszkodhat.
De húgom összejött egy pasival, és most megy a balhé, mert őt is ide akarja költöztetni, vagy ha ez nem válik be, akkor ő akar innen lelépni. De pénz nélkül? Hiszen még tanul. A srác nem fogja tudni eltartani, mert hó végén, de már közepén sincs pénze, mert az anyjáék a fizetése felét elveszik, a másikat meg elissza, eldohányozza (80 körül keres).
Remélem eddig minden érthető? Szokásom zavarosan írni. Szóljatok, ha nem értetek valamit.
Na szóval, ha ez a pasi ideköltözik, akkor a babával együtt 6-an lennénk egy 3 szobás házban. Az már nagyon sok, most néha 5-en vagyunk, de így is érzem, a zsúfoltságot.
Én nagyon szeretnék elköltözni, van is hová, hiszen páromnak is van háza, de félek, hogy apum nem fog engedni, már utalt rá. Mert ha én elmegyek, akkor nincs ki főzzön rá. A mosást meg tudja csinálni húgom is, apu mentegetőzik ő nem ért a mosógéphez, de főzni nem tud, már évek óta próbálkozom a tanításával, de semmi haszna. Semmit nem akar megjegyezni. Nem érdekli. Nem szeretném ha vajas kenyéren élne.
Megtehetném, hogy összecuccolok és elmegyek, mert igazából senkinek nem lenne beleszólása, van egy kis megtakarított pénzem, bőven nagykorú vagyok. De nagyon sajnálom apumat. Nagyon igényli a főtt ételt és a hugicám biztos, hogy nem fog neki főzni. Ő is nagy korú már, 20 éves. Be tudná osztani az idejét, hogy a főzésre és a tanulásra is jusson, mert eddig én is tanultam és még tanulok is, még is megfőztem és csináltam a házimunkát.
Lehet azt fogjátok mondani, hogy menjek. Ami jogos is, de apámmal mi lesz? Csak miatta aggódok.
Ha húgom elköltözne, ami állítása szerint neki is a legjobb lenne, akkor úgy oké. De pénz nélkül hova akar menni?
válasza:
válasza: válasza: válasza:Nézd, nem élhetsz más helyett. Elhiszem, hogy szereted édesapádat, nem akarod egyedül hagyni, ez mind nagyon jó és nagyon szép, de neked már új családod is van, a baba és a párod. Vágd el a köldökzsinórt.
Egyébként nekem az a tapasztalatom ebben, hogy amíg rá nem kényszerülnek, tényleg elég lusták az emberek (a bátyámnak ugyanilyen kifogásai vannak a mosással, főzéssel kapcsolatban, de amikor egyedül maradt hétvégére, érdekes módon remekül ellátta magát). A meleg ételt ebédrendeléssel is meg lehet oldani, ha már nem tud magára főzni az apukád vagy a húgod. Hétvégére hívjátok át ebédelni. Baromi kényelmes, hogy ott vagy és lényegében te vagy a háziasszony.
válasza:Szia!
Úgy érzem, téged kihasználnak. (Bár ne legyen igazam.) Apukád felnőtt, nem fog éhen halni. Nem azért nem tanulta meg a dolgokat,mert fizikailag képtelen lett volna rá, hanem mert neki így kényelmes.
Tessék elköltözni, mert TI már külön család lesztek. Ez az élet rendje. Ez nem azt jelenti,hogy elhagyod a családod, de neked most a saját családodra kell figyelned, ami egy pici babával nem lesz könnyű.
Attól még ugyanúgy szereted őket, félted őket, segítheted őket, de nem rendelheted alá a saját (és családod) életét az ő életüknek.
Nagyon önző apukád, ha ezt nem látja be.
A hugod meg majd megtanul főzni, ha az élet rákényszeríti. Ha meg nem, akkor sem fognak éhenhalni. Szerintem nekik sem nagy kihívás tésztát vagy levest főzni, vagy uram bocsáss, rendelni.
Pakolj, és menj a pároddal. Ti így vagytok/lesztek egy család, aki segíti a szüleit, tesóit. Ennyi!
MInden jót!
válasza:Nagymamám is valami hasonlót mondott. "Majd megtanul főzni, ha a kényszer rá viszi." Igazából húgom meg is mondta pár éve, neki nem kell megtanulni főzni, majd talál egy jól kereső pasit, akivel minden nap pizzázni fognak. Erre ki fogott egy ilyet. Igazából dolgozni sincs kedve elmenni. Azt mondta így jó neki, más meg le van ejtve. A pasi meg eltervezte, hogy elvégeztet vele egy pénztárgép kezelői tanfolyamot és majd beintézi maga mellé, valamelyik hiper-szuper marketbe dolgozik. De a kis hugicám hallani sem akar ilyesmiről.
Az a baj, hogy ha haza jönne pénzért vagy kajáért, apám nem tagadná meg tőle. De egyenlőre nem is engedi elköltözni, sőt engem sem.
Lehet hamarosan el kell beszélgetnem apuval és a húgommal.
válasza:Én megértelek! Hiába költöznél el, aki eleve így indul el, az soha nem lesz egy másik házban egy másfajta élettel boldog. Mindig benned lesz, hogy apuddal vajon mi lehet? Evett-e valamit? Két megoldást javasolnék:
1. Maradjatok. Ha a húgod nem hajlandó apudat eltartani, akkor neked kell maradni. Mivel valóban pici a ház, így húgodnak kellene, hogy eszébe jusson a költözés.
2. Ha nagyon nem megy próbálj meg a közelbe költözni és rajtuk tartani a szemed. Hát ez nem valami pihentető megoldás főleg pici baba mellett.
Szándékosan nem szeretnélek arra uszítani, hogy fogd magad, költözz és ne érdekeljenek az ott maradottak. Ne foglalkozz senkivel, mert neked már új, saját családod van, a régit meg le kell sz@rni, ha probléma van. Apud is felnevelt, szerintem most neked illene erődhöz mérten segíteni. Csak valami megoldás kellene.
válasza:Jó, hogy így a kívülállók véleményét is meg tudtam "hallgatni", visszagondolva tényleg elég önző ez aputól. Húgom pedig egy elkényeztetett ... Viszonylag sok a korkülönbség köztünk, 8 éves voltam, mikor édesanyám meghalt, engem még nevelt. Húgomat már nem, őt apu nevelte és így ő lett a kicsi szeme fénye.
Igazából apunak meg kell értenie, hogy felnevelt és el kell engednie. A babát sem nagyon szeretné, mert tudja, hogy akkor mi lesz, hogy szinte csak ő fogja kitenni az életem. De ez így van rendjén nem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!