Van egy kis gondom. Apum nem tud egyedül élni, de ha mindketten maradunk, akkor nem férünk el. Szerintetek?

Nem olvastam végig a hozzászólásokat.

Egy biztos, ezt baromi önző hozzáállás apukádtól. Te a lánya vagy, mindennél fontosabb kellene legyen a te boldogságod, mi az, hogy nem enged elköltözni, mert főznöd kell? (vagy bármi más...)

A lánya vagy, akit nem saját magának hívott világra, mert a gyerekeket nem magunkért szüljük.

Visszaél a szereteteddel, meg azzal, hogy lelkiismeretes vagy, szégyellje magát. Felnőtt ember, oldja meg a problémáit. Tanuljon meg főzni vagy ha nem megy, rendeljen kaját. Nem vagy a szolgálja, nem vagy a cselédje.

Félreértés ne essék, nem arra bíztatlak, hogy legyél hálátlan és sz*rd le, hanem hogy éld a saját életedet, mert az övét nem élheted, és nem is várhatja el.

Az élet rendeje, hogy a gyerekek (midegyik!) előbb-utóbb kirepülnek. Akkor is, ha sajnálatos módon valamelyik szülő egyedül marad.

Szia!

Nem tudom írta-e valaki, de mi lenne ha apukád veletek költözne el a párod házába? Elvégre felnevelt egy kisgyereket, még segíteni is tudna, de bármikor hazamehetne, hiszen megmaradt a háza.

Ja és a helyében a kisebbik lányomnak nem engedném meg, hogy ezt művelje, amit művel. Összeszedném a cuccait egy zsákba és viszont látásra. Akkor majd megtanulja, hogy bizony az élethez dolgozni kell és meglásd visszakönyörgi magát hozzátok és nem fogja hagyni, hogy a párja ne fizessen semmit és eligya a pénzét.

Valahogy meg kell neki mutatni mi az élet.

Ha a tesódnak jó úgy, hogy elmegy, akkor hagyd elmenni. Ők lennének az abszolút élősködők a kis lakásban. Se pénz beadás, se dolgozás, se ... Ha akar menni , akkor ő majd kitalálja milyen pénzből. Onnantól fog kezdeni felérni arra, hogy Ó hát ehhez pénz kell, ahhoz pedig dolgozni kell. Sok esetben a bányászbéka feneke alá kell kerülni ahhoz, hogy ráeszméljen az ember, hogy ez így nem élet, ahhoz hogy élni tudjak meg kell mozduljak.

Ti pedig maradnátok apuddal, bár igen érzelmi zsarolás szagú. Neked a saját életedet kell élned. Be kell lásd, nem tudsz olyanon segíteni aki magán sem akar, nem is a te feladatod, amíg nem a gyereked (értem itt tesód és apud). Ilyesmin gondolkozz, erősítsd magad ezen a téren, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásod. Nagyon lelkis vagy úgy érzem semmi se jó, ha maradtok azért izgulsz, hogy sokan, és a gyerek sír, ha tesód megy miből, hova, ha apud otthagyod .... Te te vagy ne felejtsd, és nem tudsz szétszakadni. Reálisan gondolkozz. Ettől még segíthetsz a többieknek. A nem messze költözés is jó ötlet, ha már te mégy, és biztosítod apudat, hogy jöttök sokszor, sőt Ő is jöhet hozzátok, és tartsd is be az elején nagyon fontos, bár babátok lesz, de fontos, és akkor nem fog visszazülleni, ha látja betartod amit mondtál.

Sok sikert, erősítsd a kis lelked !