Faramuci helyzet? (kérdésed rövid)

A férjemet kezdetben nem szívlelték a szüleim, mert hol szakítottunk, hol összejöttünk (válás után volt), a szüleim meg csak annyit láttak, hogy miatta szenvedtem. Végül rendeződtek a dolgok, majd házasság lett belőle és lekopogom, nagyon jól megvagyunk.

Anyámnak eltartott egy darabig, amíg a hűvös, távolságtartó magatartása változott.

Ahogy többet találkoztak vele (250 km-re élünk egymástól, inkább neten és telefonon tartjuk a kapcsolatot), nagyon megkedvelték, szinte fiúkká fogadták.

Ennek eleinte nagyon örültem, a férjem érdekes módon óvatosabb volt, pedig ő is kedveli a szüleimet, mert a sajátjai nem igazán foglalkoztak vele. A szüleim még az ő szüleivel is összebarátkoztak, programokra hívják egymást és finoman próbálják erősíteni a férjem és szülei közötti gyenge szálat.

Nemrég kezdett változni a helyzet. Először csak egy kisebb "bezzeg a férjed" volt, majd kezdtek elszaporodni a bezzegelések, főleg anyám részéről. Néha már túlzásokba esik "bezzeg a férjed viszi a háztartást", ami nagyon nem igaz, azt forgatta ki, amikor mondtam, hogy néha elpakol maga után, vagy elmosogat.

A férjem mondta, hogy ő ettől tartott, ezért volt óvatos.

A helyzet most már úgy néz ki, mintha lenne egy bátyám, akivel kivételeznek (nincs testvérem).

Most furcsa kettős érzés kavarog bennem, mert egyrészről örülök, hogy szeretik és ő is megkapja azt a szülői törődést, ami nekem mindig megvolt, neki kevésbé. Másrészről nagyon zavaró, hogy engem rossznak állítanak be vele szemben.

A kritikával semmi bajom, de akkor az rám vonatkozzon és ne a férjemet tolják elém, mint "mintagyereket", hanem egyszerűen mondjanak annyit, hogy "ezt és ezt nem jól csináltad, a jövőben szerintem változtass rajta".