Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Fura lesz, de normális, hogy...

Fura lesz, de normális, hogy úgy érzem, a szüleim hátráltatnak a sikeremben?

Figyelt kérdés

Nem akarok kérkedni, de inkább az a típus vagyok, akit nem nagyon érdekel semmi (bár ez biztos a korral jár), de ha valami fontos és megerőltetem magam, az mindig sikerül. Viszont a szüleim folyton azt hangoztatják, hogy úgyse fog semmi összejönni. Pedig nincsenek Fellegeket karcoló álmaim. Amióta az eszemet tudom, ez ment. 8 évesen gitárért könyörögtem, de nem kaptam meg, mert "minek az neked, majd megunod". Szülinapomra kaptam mamámtól pénzt 11 évesen, és így tudtam venni egy használt gitárt (a bátyám segített, ő akkor 14 volt). Aztán a szüleim váltak, meg megint összeköltöztek, meg megint szétmentek, és ezt játszották 14 éves koromig. A szó szoros értelmében játszottak velem, ha éppen nem beszéltek akkor én voltam a postagalamb, ha meg veszekedtek, akkor mindketten velem akarták bizonyítani az igazukat("mond meg anyádnak, hogy iagazam van, Bogárkám"), ha meg leléceltem mondjuk mamához, akkor meg az volt a baj - hogy én soha nem vagyok nekik ott, mikor bajuk van egymással. Aztán elkezdtem röpiedzésekre járni, és akkor is az ment, hogy "majd megunod", meg "majd kitörik valamid és meglátod", stb. Nagyon sok dalt írtam, először arról, amikor a szüleim váltak, hogy az nekem rosszul esett, majd amikor ennek vége volt, boldogabb témákról: Barátokról, a fiatalkor szépségeiről, aztán szerelemről, a tesóim iránt érzett szeretetről, boldogságról. Amikor ezt otthon megtudták, anya kiakadt, hogy miért pazarolom én erre az energiámat, ez csak hülyeség, stb. De azt megengedi, hogy este 9-ig kint lógjak, és csak aztán jöjjek haza és aztán tanuljak. Aztán most énekkaros lettem, és ez lett neki a baj, minden reggel ezzel ébreszt, hogy "nem értelek, kislányom", "nem lesz belőled se semmi", "majd megunod", pedig rájöhetett volna, hogy ha valamit nagyon szeretek, azt nem fogom megunni.

És most volt egy álmom, ez verte ki nálam a biztosítékot. Anyum elhagyott minket, és engem meg az öcsémet a gyámhatóság a nagykorú bátyámhoz helyezett. És én boldog voltam, mert végre úgy éreztem, hogy senki nem húz vissza! Pedig nagyon nagy szabadságot ad, aminek örülök is, de mégsem támogat semmiben. Megkérdeztem, minek örülne, mit csinálnék, és nem tudott válaszolni.

Szerintetek meg fogok őrülni?


16/l


2011. márc. 12. 08:34
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
0%
Anyád elhagyott,és a gitár meg az álmaid a fontosabbak? Szinte mellékesen írtad le ezt a körülményt. Szép kis firma vagy te is.
2011. márc. 12. 08:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 anonim ***** válasza:
100%
Olvass figyelmesebben Nem hagyta el az anyja hanem azt álmodta
2011. márc. 12. 08:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
100%

Húha... Nekem is elváltam a szüleim, anyámal és 3 bátyámmal élek, de ilyet nem mondott még sosem egyikőjük sem, hogy nem fog sikerülni, meg hasonlók.


Ahogy látom elég sok mindenen keresztül mentél te is. Én azt mondom neked (én.. aki hetek óta elég komoly szinten mélyponton vagyok), hogy ne add fel, mert amiben én vagyok azt magamnak köszönhetem, mert feladtam. Nem kellett hozzá sok, pillanatok alatt lecsúsztam.

Erős vagy, és talpraesett, ezt kivettem az írásodból, úgyhogy ne add fel. Tudom jól, hogy megfordult már mindenki fejében, hogy milyen jó lenne, ha én XY lennék. Mindenkinek van keserűség az életében, és lehet, hogy téged így tesz próbára az élet. Van akit később. De hidd el, jobb előbb, mint később.


Nem hinném, hogy normális dolog, hogy hátráltatnak, vagy így érzed. De egyet mondhatok, tedd azt amit szeretsz. Elvégre "Egyszer élünk, mindent bele". :)


17/F

2011. márc. 12. 08:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 anonim ***** válasza:
100%

Kedves első:

Azt álmodta. Amúgy nem is csodálkozom, hogy ilyen álmai vannak, a saját szülei azt mondják neki, hogy semmi nem lesz belőle, meg úgyis megunja? Te se vagy 100-as... Ahelyett, hogy támogatnák a saját gyereküket.


Normális, hogy így érzed, abszolút lehúznak, a saját sikertelenségük miatt, ne hagyd magad, amit szeretsz, azt csináld szívvel-lélekkel, mert abba fogsz beleőrülni, ha hagyod magad és nem csinálsz semmit, ami érdekelne!

2011. márc. 12. 08:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 anonim válasza:
Minden ember értékes és te is az vagy! Nekem nem váltak a szüleim, de hasonló el nem ismerésben és hátráltatásban részesültem. A sport volt a mindenem és nagyon szorgalmas és kitartó voltam benne. Engem motivált az,hogy majd meglátod , hogy nem lesz igazad és minél jobban ellene voltak Apukám én annál inkább bizonyítottam,hogy nincs igaza. Aztán amikor érmeket hoztam haza faterom feszített először.... Na azóta sem rajong a sportért, de akkor azért volt büszkeség benne... Szóval azt hiszem ilyen típusú szülőktől támogatást nem fogsz kapni ha 16 évig nem kaptál iyen téren. Ha van elég kitartásod és akaraterőd, akkor majd az idő igazol téged. De azt tényleg jól gondold meg mire használod fel az időd nagy részét. Első körben szerintem fogadd el a helyzetet ha még nem tetted volna, mert ezen már nem tudsz változtatni és a jövődre koncentrálj, mert csak a jövődön tudsz változtatni. Szeresd a családodat úgy ahogy vannak, amilyenek, ha harag és rossz érzés van benned azzal csak a saját életet szomorítod meg. Vedd észre a szépet az életedben. Mikor szomorú vagy gondold át azokat a dolgokat amik neked megadattak és másoknak nem és rájössz milyen szerencsés vagy még így is. Tudom rossz duma, de tényleg igaz az , hogy valahol egy falat kenyérnek is örülnének. És a háborús övezet ahol egy olyan apának és anyának is örülnének a gyerekek mint a tieid? A sok utcán tengődő ember stb. lehetne folytatni, az hogy milyennek látjuk az életünk viszonyítás kérdése. Tény, hogy nem rózsás a helyzetet, de rajtad áll, hogy hogy állsz hozzá, de töntöd el ,hogy ezért boldogtalan leszel vagy ennek ellenére boldog életet fogsz élni. Ha gondolod írj privátban, ha egy kis támaszra van szükséged én bármikor meghallgatlak és szívesen beszélgetek veled! :-)
2011. márc. 12. 08:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 anonim ***** válasza:
Én is röplabdáztam 13 évesen. Ráadásul egy elég kövér lány voltam és én voltam a sztár! :D Nem fényezésképpen, de a súlyomhoz képest nagyon tudtam, szüleim letojták, majd mikor én is vittem az érmeket, és eljutott a fülükbe a hír az edzőtől, hogy mekkora ász vagyok. :D (Persze a csapat is nagyon ott volt, de azért különleges egy kövér sportoló, nem? :D )
2011. márc. 12. 09:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 anonim ***** válasza:

Szüleidnek elég érdekes felfogása van... Ilyenekkel tömni a gyereket hogy úgysem lesz belőle semmi.. Semmiképp ne hallgass rájuk, csináld amit szeretsz.

Egyébként normális hogy ezt érzed. Én is így éreznék ha ilyen szüleim lennének...

2011. márc. 12. 09:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 anonim ***** válasza:
Mikor ennyi idős voltam, az én szüleim is sokszor mondtak ilyet, pontosabban csak anya, mert elváltak a szüleim és anyával élek. Szerencsére apa legtöbbször támogatott az álmaimban. Én mostmár nem foglalkozok azzal amit anya mond, mivel én terveztem el azt amit csinálni akarok, ezért én fogom azt is eldönteni, hogy meddig akarom csinálni. Ha véletlen csak egy hétig érdekel akkor egy hétig, de nem hagyom, hogy anya rosszindulatú megjegyzései elrontsák a kedvem. Azt mondanak, amit akarnak. Attól, hogy neki soha nem sikerül semmi, én még lehetek sikeres, amit persze egyeseknek nem könnyű feldolgozni. Lehet hogy a te anyud is ezért mond ilyeneket, vagy esetleg az ő szülei is mindig ilyeneket mondtak neki és emiatt bánik így veled is.
2011. márc. 12. 09:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 anonim ***** válasza:

Igen, sajnos sokszor van ez így. Magyarországon egyszerűen az emberek többsége negatív. Nem akarnak ők neked rosszat, sőt a legjobbat akarják, mégis hátráltatnak.

Átéltem én is ugyanezt, addig negatívkodtak, amíg derékba törték az álmom, csak akkor én már öt éve csak azzal foglalkoztam. De egyszerűen nem bírtam tovább. Nem értették meg, hogy ahhoz, hogy művészeti pályára lépjek, támogatás kell a családtól. Pedig a tanáraim azt mondták, hogy nagyon tehetséges vagyok, csak az idegeim mentek tropára. Puff neki, ennyi.

Most már csak komoly anyagi befektetéssel tudom legalább megközelíteni az álmom, de az se tetszik nekik. Csesztettek, amikor sokat gyakoroltam, amikor inkább koncertre mentem, mint őket emglátogatni, amikor feladtam és otthagytam az egészet, és most is, amikor próbálom helyrehozni.

Ezért lényegében megszakítottam velük a kapcsolatot, kb. kéthavonta meglátogatom őket, de egy nap után menekülök.


Tudom, hogy jót akarnak, de kikészítenek. És sajnos ez sok családban így van, valószínűleg nálatok is. :(

2011. márc. 12. 09:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 anonim ***** válasza:

Teljessen jogos a felháborodásod és megértelek,mert én is ugyanebben a helyzetben voltam!ugyanez volt,én pl dobolni tanultam és nagyon érdekelt a dolog,én is mindig azzal tudtam csak foglalkozni ami engem érdekelt,de azzal nagyon sokat fogalkoztam,még sem kaptam annyi támogatást hogy ezt megtudjam valósittani kamasz koromban!Most így felnőttként 26 évessen újból neki állok és nem adtam fel az álmaim,mivel már dolgozok így saját magamnak finaszirozom!De viszont a szüleim ugyanezt játszották el velem amit veled,hasonló körülmények nálam is.De ha tényleg ezt szeretnéd csinálni,akkor kitartás kitartás és saját magadnak kell ezt végig csinálnod ezek szerint és hidd el hogy sokkal nagyobb öröm és büszkeség lesz,amikor eléred a célod!!!Soha soha ne add fel az álmod,legyél kemény és mutasd meg hogy te megtudod csinálni egyedül is,és akkor majd a szüleid csak nézni fognak hogy mire vagy képes egyedül!Hiszen az életedért te felelsz majd 18 éves korod után és nem hibáztathatjuk egyfolytában a szülőket,bár én még mindig haragszom rájuk amiért sok álmomat nem tudtam megvalósittani miattuk,de viszont ezáltal ez a düh és harag egy sokkal határozottabb és kitartóbb személyiség tett engem és valamilyen szinten ez a harag és düh visz előre az életben!Hidd el ez csak rajtad múllik,tudom könnyü ezt így mondani de amikor majd elérsz valamit,akkor majd rájössz hogy mekkora utat tettél már meg és mindezt egyedül vitted véghez!!!

KITARTÁS KITARTÁS KITARTÁS!ÉS SOHA NE ADD FEL AZ ÁLMAIDAT!

2011. márc. 12. 12:04
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!