Lekurv*z a saját anyám! Segítség, mi tegyek?

11:52 vagyok, igen, sajnálkozhatsz, van két gyermekem, 23 éves fiú és 20 éves lány. Sanyarú életük van, képzeld, van, hogy mire hazaérek munkából már ki van teregetve anélkül, hogy kértem volna a mosást. És mikor megyek megrágni a lányomat érte, nevetve közli, hogy ugyan anya, ennyit csak megtehetek. A fiam is tanul még, de valami csoda folytán amint látja, hogy az apja indul férfimunkát végezni a ház körül, már kapja is magára a melósruhát.

Nemhogy a lekurv@z@sig, még csak kiabálásig sem kell eljutnunk ezért. Simán érzik, hogy már nem kisbabák, akiknek csak azt kell várni, kitől mit kaphatnak. (főleg nem, hogy mit várhatnak el) Én válaszoltam, te elárulod a hároméves egyetemed nevét?

12:11 vagyok. Végigolvastam a kommenteket. Én ennyi megértő, normális emberrel még életemben nem találkoztam! Tök jó, hogy vannak ilyenek! Persze, valahol szomorú is, hiszen nyilván átéltek ők is ilyen szitut. 11:34, 11:37, 11:46, 11:56 különösen király! 11:56 szívemből szóltál!

A sok agyhalott arra miért nem gondol, hogy AZ milyen, mikor egy szülő megüti a gyerekét?! Milyen elmebeteg az, aki ezt megteszi?! Tudja jól, hogy ő van fizikai és jogi fölényben. Felnőttel nem merné megtenni, de a saját gyerekével tudja jól, hogy büntetlenül megteheti. Ilyet mentálisan egészséges és normális ember nem tesz! Lek*rvázni a saját gyerekét?! Neki mégis miért kellene ezeket eltűrnie?! És ahogyan előttem írták, gondolom a sok agyhalott fikázó önvédelemről még életében nem hallott! Nyilván attól agyhalottak, hogy védekezés nélkül hagyták, hogy az elmebeteg szüleik sz*rrá rugdossák őket. Nekik külön gratulálok! Meg is érdemlik! Felteszem, a moderátorok törölnek majd a hozzászólásomból, vagy törlik az egészet, de remélem, addig is szerencsétlen Kérdező el tudja majd olvasni.

12:58

már meg se haragudj, de attól nem agyhalott senki, ha eltűr 2-5 pofont a szüleitől, én is kaptam s meg sem fordult a fejemben, hogy visszaadjam, mert én hibás voltam amikor kaptam s ennyi... valószínű, hogy nekünk agyhalottaknak volt annyi érzésünk magunktól, hogy nem kellett a szülők kiordítsák a belüket, hogy mozduljunk ha megkérnek valamire, vagy nem lázongtunk ha kell ha nem, hogy jaj én semmit nem kaptam, ha volt miből akkor kaptam, ha nem volt akkor nem kaptam s kész, senki nem köteles minden seggem baját eljárni, ha kell valami s nincs pénz acsaládban rá, akkor megveszem s kész, nem hányom vissza, hogy de ezért én gürcöltem, büszke vagyok, hogy megvettem én s tovább kuss...valószínű, hogy pont ezért nem kerültünk oda, hogy anyánk szájbaver, elhajt otthonról, lekurv.áz, stb.