Szólhatok az anyósomnak az alábbi esetben?

Szia!

Én biztos, hogy szólnék, hogy ez minket zavar, miért is foglalkoznak ők a mi anyagi helyzetünkkel. Nem lehet, hogy az van a háttérben, hogy azért nem engedik fizetni a számlákat, mert azt gondolják, hogy nem tudnátok, ellenben akkor miért vásároltok mindenfélét?

Mindettől függetlenül én biztos, hogy beszállnék anyagilag a fél-közös háztartásba: ha nem engedik, hogy fizessek számlát, akkor biztos, hogy bevásárolnék nekik.

Sajnálom ezt a kiszolgáltatottságot. Ez vagy más kiszolgáltatottság nagyon elterjedt és jellemző.

Azt javaslom, a férjeddel beszéljétek meg, hogy közösen szóltok anyóspajtásnak. Teljesen indulatmentesen szólni kellene, hogy beszélni akartok vele, és elmondani, hogy mit szeretnétek. Jó ötlet, ha csak azt mondjátok el, hogy mit szeretnétek, nem azt, hogy mi nem tetszik, tehát a pozitív oldalról megközelíteni, az igényekre irányítani a figyelmet, nem a sérelmekre.

Szerintem nem szabad ennyire kiszolgáltatni magunkat senkinek.Ha le akarom fordítani amit leírtál,akkor a segítségét cserébe Ők uralják az életeteket,teljesen a hatalmuk alatt álltok,függtök tőlük.Ez nem jól van így.A fiataloknak szükségük van önálló éltere szabadságra.Én semmiképpen nem szülnék ilyen körülmények közé,akkor sem ha anyagilag minden biztosított.Először üljetek le a férjeddel és beszéljétek meg ketten a dolgot,aztán üljetek le a szülőkkel is ezt megbeszélni.Az a baj,hogy megszokták,hogy eddig minden rájuk tartozott ami veletek kapcsolatos,és lehet,hogy nagyon fel lesznek háborodva ha ezt Ti megszüntetitek.Hálátlannak fognak titulálni benneteket.Ezt első naptól fogva nem szabadott volna hagyni,hogy így legyen.A segítség az akkor segítség,ha annak az érdekeit szolgálja akinek segítünk.És nem a saját zsarnokságunkért fizetünk,kötelezünk el másokat magunk felé,ez hatalom mánia,diktatúra.Az önzetlen szeretet,segítség nem ilyen.Ezt vagy megértik,vagy nem.

Én a függetlenségünket,az önálló életünket nem adnám el senkinek az biztos.Nem is értem,hogy bírjátok,hogy nincs magánéletetek?Én még azt sem szeretném,ha a mi szüleink mindenről tudnának ami velünk a mi családunkkal kapcsolatos,nemhogy még bele is avatkozzanak.

Próbáljátok ezt megbeszélni,ha értelmes emberek,és szeretnek benneteket akkor megértik,ha nem értik meg akkor ez a sok segítség csak az önzésükről szól.

Szia megint!

Azért nem támadásként olvastam (én személy szerint, de szerintem a többiek is), mert nem úgy írtad. Szereted, tiszteled őket, ennek a szellemében írtál róluk, de van egy problémád. Ennyi és nem több.

Mi ugyan nem élünk együtt egyikünk szüleivel sem, de néha-néha nekünk is kamuznunk kell, mert vannak olyan helyzetek, amikor nem értik meg, hogy itthon vagyunk nem megyünk sehova és nem is szeretnénk. Ez szerintem belefér.

Az már kevésbé, hogy ha ez állandósul.

Próbáljátok átvenni az irányítást az életetek felett: kezdve azzal, hogy álljatok a sarkatokra, hogy fizethessétek a ti részeteket számlákból.

Nem kell napi szinten beszámolni arról, hogy mire költitek a pénzeteket, ha kiszúrja, hogy új cipője van a férjednek, akkor kiszúrja.

Szerintem ha következetesen a férjeddel egységben ugyanúgy viszonyultok dolgokhoz (pl. több gyerek) akkor előbb-utóbb elfogadja a nézeteiteket.

Gyűjtsétek össze a rezsiköltséget, s próbáljátok mondjuk 6 hónap után egyben odaadni. Ha nem veszik el, akkor köszönjétek meg, ez úgy jön, mintha ők gyűjtenék nektek, akkor látsszon, hogy megvan, vesztek valamit ami látszik, vagy még gyűjtötök hozzá.Szerintem ez után meggyőzőbb lenne szólni.

Ha megjegyzést tesz hallgasd meg, s mondjátok (együtt a férjeddel) hogy " a fiataloknak már csak ilyen az ízlése"

Meg "muszáj, mert ez tetszik neki (cipő)" aztán kész.

Néha mondd el, hogy spórolsz, mivel, akkor látják, hogy azért nem szórod a pénzt feleslegesen.

Mondjátok meg, hova mentek, bátorítsd a férjed, ha ti felnőttként viselkedtek, meg fogják szokni.

A véleményét had mondja el, én 40 éves vagyok, az anyám még 35 éves koromban mondta, hogy spórolni kell, 400km-re él mégis.Így nyugodt.

Ha amúgy jól megvagytok,ezért el ne költözzetek, veszekedni se kell, csak mondogassátok, hogy nekünk már csak ez tetszik, meg spórolunk mi, ilyenek.

A gyerekek számát elég a férjeddel megbeszélni, már a gólyát csak nem küldik vissza.

Nem értetek mindenben egyet, de szeretitek egymást, nem baj.

Ha nagyon zavar, direkt belekezdhetsz: elmondod mennyire szereted, csak egyvalami zavar:

?

Ki akarjuk próbálni magunkat, még ha hibázunk is..és mondj részleteket.Felnőttek vagyunk, a saját életünket kell élnünk, nem élhetünk pont ugyanúgy.

Utána dicsérd meg, hogy milyen fontos nektek az élettapasztalata, majd hallgasd meg a választ!

Egyszer meg lehet beszélni, kedvesen, ne érezze úgy, hogy nem értitek meg, hogy ő jót akar.

Ő már megváltozni nemigen fog, de majd megszokja. De ha titokban mentek, nem tud mit megszokni.

De mi sem mondjuk el mindenről tatáéknak, mibe került, ma sem, mert rosszul lennének.

Ja, és vegyetek valamit néha a közös háztartásba, az a legmeggyőzőbb:

tessék, anyuka, szereztünk 6 kg akciós mosóport, tessék tudtunk venni 2 zsák krumplit jó áron, Hoztunk 5 kg szép húst, ennyiért, két kacsát a kolléganőmnél lehet rendelni, megérte. Hoztam 2 kg termelői mézet ilyeneket, hogy lássák, hogy ha lehet takarékoskodni éltek vele, S ne fogadd el az árát, lássk, hogy megálltok a LÁBATOKON!