Mi a véleményetek? Várom a hozzászólásaitokat!

Nem kell kitaszítani,de egyik gyerek se várja el,hogy az anyja majd eteti,fűti a seggét,stb,ingyen.Valamennyit illik ilyenkor lepakolni.Segíteni segíthet,de nem kötelessége.

Én rengeteget szorulok anyósomra,meg is szoktam köszönni neki,és tényleg nem tudom mi lenne velem nélküle.Viszonozni nem tudom,én mibe segíthetnék neki,neki minden a kisujjában van,azzal viszonzom,hogy jó menye vagyok:-)

Én úgy gondolom, legyenek összetartóak, de a szülők ne másszanak bele a felnőtt gyerekeik intim szférájába. Én pl. rosszul lennék, ha anyukám átjárna takarítani (ismerek ilyet). Segítsenek a gyerekvigyázásban, amennyit jólesik, a nagyszülőknek úgyis ez az egyik kedvenc időtöltésük. :) De nem várható el, hogy emellett ne legyen saját életük, és időnként nyugodtan mondhatnak nemet, ha nem érnek rá.

Ki mondta, hogy nincs joguk egymásnak segíteni? Itt olvastál ilyesmit? Mert ez így, ebben a formában elég nagy ostobaság. :)

Ha anyukám nem lenne ilyen segítőkész, már rég kirúgtak volna a munkahelyemről, mert az egyik télen a kicsi folyton beteg volt, novembertől februárig. Nem vészes, csak egy kis kuckuc meg orrfolyás, de pont annyira hogy közösségbe ne mehessen. A nyári szünetek is nehezek lennének a "mama-tábor" nélkül. Úgyhogy szerintem legyen összetartó a család, segítsék ki egymást a bajban, de ne másszanak bele egymás életébe.

A gyerekeimet én is segíteni fogom ahogy tudom és amennyire igénylik, de természetesen egy határon belül. Tehát ha valamelyik követelőzni fog, munkát nem keres de elvárná hogy én tartsam el és szolgáljam ki, azt pillanatok alatt helyreteszem. Imádom a gyerekeimet, de hülye nem vagyok.

Ha a normális elszakadási folyamat időben végbement, akkor nincs gond. Belefér szülő segítség. De csak akkor működik ez, ha a felek (szülő, felnőtt gyerek) kellően tisztában vannak saját szerepeikkel, a családban betöltött helyükkel. Ha bárhol defekt van ezen a téren, abból gond lehet, s van is sajnos elég sok helyen.

A szülői beleszólás is lehet egy jó tanács, de lehet egy ténylegesen zavaró irányítási hajlam is. Sokszor csak nézőpont kérdése.

Nálunk ez úgy működik, hogy vannak a felnőtt gyerekek saját családdal (ez volnék én és a párom), aki kellően karakán, ha a szülők (akár a sajátomék, akár az apósomék) az intim szféráinkhoz túl közel mocorognak. Ilyenkor kell egy kis - udvarias - távolságkérés. Pl. soha nem hagynám, hogy takarítson nálam sem az anyám, sem az anyósom, hisz az már az intim családi közegünk. De a gyerekekre vigyázhatnak, vagy pl. nagyobb beruházás esetén, vagy egyéb lényeges dologban kikérjük véleményüket, stb.

A gond szerintem azoknál a családoknál van, ahol nem ment végbe az elszakadás. Amiért általában a szülő okolható elsősorban. A szülő felelőssége: önálló döntéshozásra képes felnőtt gyereket nevelni. Ha ez nem történik meg, akkor mindig rá lesz utalva a gyereke, akár felnőtt már, akár nem. S mindegy, hogy apa vagy anya, ill. fia vagy lánya van.

A szülőknek durván ki kell taszítaniuk a gyermekeiket a családi fészekből?

Uristen! En meg ilyet senkitol nem is hallottam. Szulokent ugy gondolom, hogy MINDIG a gyereked marad, ha felnott akkor is, csak egyszeruen mashogy kell kezelni, hisz felnott, fuggetlen ember, de ettol te meg az anyja/apja maradsz es a tamogatasodra mindig tudjon szamitani. Hisz erre vannak a szulok. A szulo-gyermek kozotti kapcsolat egy eletre szol, nem 18 evre, csak meg kell tanulni a kulonbozo eletszakaszokhoz igazodni, ami nem mindig konnyu.