Csak én félek ennyire? Egyre idegesebb vagyok. Segítség?

Draga tunder! Szivszaggato olvasni a soraidat. Ha megtehetnem mindannyiotokat magamhoz olelnelek. El sem tudom kepzelni, milyen lehetetlen a helyzetetek...

Amikor vegere ertem a magyarazatnak eloszor arra gondoltam, erre nincs egyetlen jo valasz sem. Es valoban.

Aztan eszembe jutott, hogy ha kiirodide a kerdest, valszeg egyedul erzed magad a problemaval. Remelem kapsz valasz olyanoktol, akik hasonlo helyzetben vannak/voltak, es megoszthatod a szived legmelyebb titkait is veluk.

Egy dolog segithet ket bajban edzodott leleknek - beszelgess el a mamaddal arrol, hogy aggodsz erte, es talan ez erot ad mindkettotoknek a jovoben.

Valamint arra is gondoltam meg, hogy azokon a napokon, amikor egyedul vagy a tesokkal, hivhatnal magadhoz baratnot... Tandemben minden konnyebb.

Kitartast nagylany, en veletek vagyok lelekben, csekely tamogataskent egy idegentol.

Ha normális szakmája van valakinek akkor könnyen eltud helyezkedni ha diplomás, akkor is ha szakmunkás (sőt!).

A statisztikát az rontja le, hogy sok a pénzes kamu szak a felsőoktatásban, akik aztán simán a diplomával soha nem tudnak elhelyezkedni.

Tudom, mert én is ilyen szakot végeztem, de nekem szakma mellé kellett nem önmagában. :)

Anyukád esetében inkább a kor a sarkos kérdés sajnos.

lehet bármilyen papírja ha bele esik abba a bizonyos időbe, akkor jóformán csak kisegítő melót kaphat.

Néha ha tényleg van egy jó szakmája (pl varrónő) majdnem hogy jobban megéri magán vállalkozásba kezdeni. Nálunk pl a lakótelepen van egy ilyen garázshelyen működő varró nő és annyi melója van, hogy hetekre előtte van munkája.

Volt itt olyan is akinek abból lett sikeres vállalkozása, hogy vasalást vállalt egyedülálló férfiak számára. erre még csak üzlet helység se kellett.

Drága lelkem, nem könnyű az ilyen helyzet. Viszont ahelyett, hogy a jövőt sötétre festegesd, gondolhatsz arra is, hogy anyukádnak az érettségi és a nyelvvizsga után mégiscsak több esélye lesz rendes munkát találni. Addig pedig a támaszodra van szüksége, Ha te is sírsz, az neki plusz szívfájdalmat és aggodalmat okoz, elvégre ilyenek az anyukák. Tudom, hogy az otthoni munkával máris sokat segítesz neki, de még nagyobb segítség az, ha mosolyogsz és bíztatod, hogy "ne aggódj Anyu, még egy év...".

Én kanadában élek, a szomszéd kis házat több Fülöp szigeti alkalmi munkás osztja meg egymással. Bagóért dolgoznak takarítók és takarítónőkként, mert csak ahoz értenek. S annak a kis pénzecskének is a nagyrészét hazaküldik az otthon maradt családnak. De állandóan énekelnek, nevetnek. Mert tudják, hogy minden helyzet időleges, előbb utóbb jobb lesz. És mindent könnyebb túlélni éneklő szívvel. Tehát fel a fejjel kislányom, légy erős támasza mamádnak. Előbb utóbb jobb lesz!!! :-)

Anyukád tartson ki, amíg meg szerzi a nyelv vizsgát, addig pedig lessétek a külföldi álláslehetőségeket, és amint lesz egy jó alkalom, menjetek ki külföldre.Én is ezen spekulálok.Most beteg vagyok, de amint rendbe jövök, akár hogy is, de kell egy nyelvvizsga, utána már csak azt fogom lesni, mikor indulhatok...

Sajnos ebben az országban a becsületes, egyszerű ember számára nincs jövő.Ha csak nem egy szerencsés János az illető.

Remélem megoldódik a problémátok, kedves kérdező! Mi a szakmája anyukádnak?

tegnap 23:52!

Magam is diplomás vagyok, állami támogatásos képzésre jutottam be anno és sikeresen el is végeztemm, négyes osztályzattal. Sajnos állást nem találtam egyelőre. Már ott tartok, hogy elmennék én szívesen felmosni is valahová (kis időre) csak legyen mit csinálnom és kapjak érte pénzt.

Az meg hogy ő olyan korba esik bele...hülyeség.

Én nem kellek, mert pályakezdő vagyok.

Gyereket még nem akarok pár évig, pedig 2 év múlva ha állástkeresnék pontosan ezért utasítanának el Majd ha már lesz, akkor azért, nert lehet beteg lesz, gondok...

Utána meg már "nem leszek" teljedítményem csúcspontján. Akkor mégis kinek egyszerű az élete?

23L

Nem tudom mi a megoldás nektek, de hátha segít, ha elmesélem, hogy én is nagyon alulról jöttem.

Gyerekkorunkban volt, hogy nem tudtunk mit enni, olyan körülmények között éltünk mint egy putriban és kb egy fabadkát sem adott értem senki (tanárok, szomszédok) mondván szüleim nem is értelmiségiek (anyu: 8 ált, apu: szakmunkás, alkoholista) meg csórók is, a gyerekekből sem lesz több.

Szerencsére nem így lett. A sok szenvedés, nélkülözés nekem megtanította, hogy kell küzdeni és sokkal több mindenem van már, mint amiről valaha is álmodni mertem. És nem állok meg.

Neked csak annyit tudok mondani, hogy remény mindig van, ha elesel, akkor igenis állj fel. Ha nehéz időszak van, vagy olyat kell csinálnod, amit nem akarsz, szorítsd össze a fogad és csináld a cél érdekében. Hidd el, hogy jobb lesz, csak minden kitartással és következetességgel csináljatok. Anyud küzd és ez jó jel! Tanulj tőle küzdeni és kitartani. Előttem nem volt ilyen példa, az én családomban inkább a feladás volt jellemző.

Mindenhez idő kell, hogy az ember elérje és sokszor ez az idő lehet, nagyon nehéz időszak is. Csak lebegjen a szemed előtt a cél. Ne gondolj negatív lehetőségekre, csakis a pozitívokra gondolj.

És soha ne a problémát lásd, hanem csakis a megoldást.

Nekem amúgy egy Simon Weil idézett segített igazán elindulni, talán hallottad már: „Tanuljunk meg vágyakozni az után, ami a miénk.”

Amúgy pedig konkrét megoldást nem tudok adni, mert mindenkinek más a helyzete. Egy dolgot tudok javasolni: tanulj nyelveket. Minél többet. Ez ér a legtöbbet. Angol, német alap... ha már kettőt beszélsz a többi könnyen fog jönni hozzá, de a legtöbb enerigát ebbe fektesd.

És tényleg elgondolkodhattok külföldön is, ahogy már valaki írta. Én is kint élek, bár hozzáteszem, hogy nem azért kerültem jobb helyzetbe, mert kijöttem. Már otthon sem éltem rosszul egy idő után, szóval otthon is lehet, csak ésszel és kitartással kell csinálni. Na meg iszonyatos (akarat)erővel! :)

Fel a fejjel! Lesz ez jobb is!

33N

Légy nagyon büszke az anyukádra, és adj neki erőt! Elmesélem a mi történetünket, ami szintén érdekes, de másképp.

Én úgy nőttem fel, hogy több, mint mindenünk meg volt. Több nagy autó, nagy ház, egzotikus nyaralások, minden. Szüleim klasszikus páros, a vállalkozó macho, és a szőke cicája. Anyum 21 évesen szült, sosem kellett semmiért megküzdenie.

Aztán egy csapásra minden megváltozott. A cég csődbe ment, pont abban az évben leégett a házunk egy elektronikus balesettől, a szüleim kapcsolata sem volt már rózsás. Anyukám 43 évesen gyakorlatilag egy bőrönddel lépett ki az egészből, mert itt már nem volt előre.

Én mindig azthittem, hogy majd minden az ölembe hullik, sosem kell küzdenem. Aztán valahogy mégis megembereltem magam. Suli mellett diákhitelből, meg a szüleim minimális támogatásából éltem, és majdnem egy évet dolgoztam ingyen, hogy legyen szakmai tapasztalatom. Nem volt könnyű, bár legalább az irodában volt ingyen tea, kávé, ásványvíz. Mostanra nagyságrendekkel jobban keresek az átlagnál, meg van mindenenm saját erőmből, még autóm is van.

Anyukám pedig ausztriába ment. Az elkényeztett szőke urilány 5 éve küzd vendégmunkásként odakint, szezonmunkát vállal, mert ott adnak szállást, kaját. Amit költ azt a borravalóból költi, a teljes fizetését félreteszi évek óta. És idén ki tudta fizetni egy lakás kezdőrészletét is. Nagyon nagyon büszke vagyok rá. Szerintem így magasról leesni talán ha lehet még nehezebb.

Ezt csak azért mondtam el, hogy lásd, mindig van megoldás! Szarból is lehet várat építeni! Légy nagyon büszke az anyukádra, hogy küzd, és nem menekül az alkoholba, az antidepresszánsokba, és segítsd őt!

Ha valahogy meg tudjátok oldani, akkor síszezonban irány ausztria! 3 hónap alatt sima ügy félre tenni 3-4 ezer eurót.

Ha befejezed a sulit, te is ki tudsz menni, és ott sokkal könnyebben megszeded magad. Ha életvitelszerűen kint vagy, akkor nehezebb, mert akkor lakást kell bérelni meg minden, de ha szezonra mész ki dolgozni, akkor mindent megkapsz, amit keresel egy az egyben félre tudod tenni.

Ne félj! Légy bátor, ahogyan anyukád is az! Biztosítsd arról, hogy büszke vagy rá, hogy mindenben támogatod! Ha te szomorkodsz, attól neki is nehezebb lesz, az anyai szív ilyenkor megszakad...

Állj pozitívan az egészhez, tedd a dolgod, tanulj jól, nyári melót már vállalhatsz nyugodtan, akár áruházban árufeltöltőként, vagy McDonaldsban. Minden helyzetből ki lehet jönni, gondolj arra ha mélyponton vagy, hogy innen már csak felfelé van! Adj erőt anyudnak, mert neki ez a legfontosabb!

Kedves Kérdező!

Ne adjátok fel! Most nagyon nehéz lehet, de Bennetek megvan az akarat, a szeretet, az összetartás!

Ha Anyud befejezi a sulit, szerintem igenis jobb eséllyel indul állásért! És akkor lemegy a válláról a tanulás terhe, jobban koncentrálhat a munkára. Csak tartsatok ki, mert igazán nagy baj akkor lesz, ha feladjátok!

Minden jót!!!!