Mennyire okolható azért egy nő, ha anyaként, feleségként nem kap elismerést, ezért egy másik férfi mellett keresi a boldogságot?

16:39-esnek (aki nagyon logikusnak érzi magát) nincs türelmem elmagyarázni a különböző emberi viszonytípusok jellemzőit – legyen elég annyi, hogy a kérdező ugyanazért nem cseréné le a gyerekeit (is), amiért én nem fenekelem el a nagyanyámat ha rosszat csinált, nem azért öltözöm szexin, hogy anyukám érzéseit tartsam ébren, és nem bírságolom meg a pasim, ha nincs buszjegye.

Kérdezőnek fölösleges lenne kopipésztelni, amit már mindenki leírt – már elég világos, hogy ez sajnos elég válásgyanús helyzet, ha már mindent megpróbáltál. De te nem is ezt kérdezted.

Az a tény, hogy egyáltalán felmerül benned a kérdés, hogy jogosan furdal-e a lelkiismeret olyan helyzetben, hogy még nem is csaltad meg, csak egy érzésről van szó – az a tény már önmagában is egy lelkiismeretes, tisztaságra, korrektségre törekvő, megfontolt és mély érzésű személyiségre enged következtetni. Valószínűleg te felelősségteljes, összetettebb ember lehetsz, úgyhogy nagy baj nincs. Szóval ne érezd magad aljas, gerinctelen, érzéketlen tuskónak.

Viszont sajnos senki nem fogja megmondani helyetted, hogy mitől kéne bűntudatodnak lennie, és mitől nem. Úgyis mindenki a saját értékrendje szerint él (amit egyes élethelyzetek felülírhatnak, ilyenkor kezd el az ember új – a hormonjainak éppen megfelelő – ideológiákat gyártani, de nagymértékű értékrendbeli változás nemigen történik). Magyarul: ha neked egy kis bűntudatod van már emiatt, akkor te már nem érzed magad teljesen korrektnek. Ezt valld be magadnak, attól előrébb leszel, mert csak akkor tudod ezen túltenni magad. (Mármint a jelenlegi bűntudaton.) Van akinek ugyanilyen miatt eszébe sem jutna lelkifurdit érezni, és neki is igaza van. De te te vagy.

Már csak ezért sem javaslom, hogy megcsald. Talán évekbe is beletelne, hogy kiheverd a saját lelkiismereted okozta sérüléseid.

Jogosan van lelkiismeretfurdalása? NEM

A boldogsághoz van joga. Hajrá! Egy életed van neked is.