Tényleg így él egy cukorbeteg? Mit tehetnék?
Anyukámról van szó. 60 éves, 10 éve II. típusú cukorbeteg, nem inzulinos, gyógyszert szed. Én is krónikus beteg vagyok, 3-szor annyi gyógyszerrel, mint ő, és úgy gondolom, nem normális, ahogy ő él.
Általában este 7-8 körül már alszik, talán ez az oka, hogy éjjel 3-kor felkel. Olyankor megfőz, cigizik, kávézik, majd 7 körül lefekszik aludni. Felkel 9 körül, kávé-cigi, néha lemegy a boltba, majd ebéd legkésőbb fél 11-kor, utána megint alszik olyan 2-ig. Délutánonként fekszik a tv előtt, és nézi a sorozatokat. Semmilyen programmal nem lehet elrángatni a tv elől, beszélni sem szabad hozzá, mert olyankor kiakad. A rengeteg alvást úgy magyarázza, hogy rosszul van. A cukor miatt nehezen lehet, hiszen gyógyszerrel tökéletes neki. Szerinte frontérzékeny, de szerintem az sem ilyen... Minden nap elmondja, hogy olyan rosszul vagyok, ezek a frontok, a cukorbetegségnél nincs rosszabb stb stb. Mivel én is tartós beteg vagyok, tudom, milyen fontos a pozitív gondolkodás, és próbáltam már rá hatni, eredménytelenül.
Apukámmal együtt élnek, régebben csalták egymást, hogy most mi a helyzet, azt nem tudom. Szexuális életük nincs szerintem, nem is hiszem, hogy nagyon volt, anyu olyan utálattal beszél a szexről, ha szóba jön valahogy. Csak néhány évet dolgozott, mióta én megszülettem (23 éves vagyok), most előnyugdíjas. Barátaik nincsenek, van egy kertjük, ahová néha kijárnak, de oda is csak pihenni. Apu aktívabb lenne, ő most lett nyugdíjas, de nem tud itthon meglenni, visszament dolgozni.
Olyan rossz ezt látni, lassan én is elköltöznék, de így, hogy olyan, mintha anyum már csak a halált várná, és az egész élete alvásból és a sorozatokból áll? Én ha nem stabil az egészségi állapotom, visszamegyek az orvoshoz, mert ezen lehet segíteni. De ő ott bukik meg, mikor nővérem jön haza látogatóba, és akkor fenn tud maradni este 10-ig. Szerintem az unalom, ami miatt egész nap alszik, nagyon elhagyja magát. Plusz nyugtatót szed, állítólag szívdobogásra. Nagymamám is cukorbeteg volt, inzulinos, többször bekómált, de ő lényegesen aktívabb volt. Próbáltam mozgásra is rábeszélni anyut, de szerinte az, hogy lemegy a boltba (10 percre van tőlünk), az elég mozgás. Mit lehet tenni? Bármilyen ötletnek örülnék! Köszönöm, ha válaszoltok!
23N
válasza:Unalom és érdektelenség. Mintha anyósomról olvastam volna, csak ő nem beteg és főzni sem szokott...
A nagymamám és az apukám is cukorbeteg, inzulinosok, de mindketten aktívak, annak ellenére, hogy a nagyi 73 éves nyugdíjas, apukám meg 57 éves rokkantnyugdíjas.
válasza:Emlékeztesd az anyukádat arra, hogy vannak, akik sokkal betegebbek nála és mégsem hagyják el magukat.
Mondd el neki, hogy szereted és fáj, amikor így látod.
Mondd el azt is, mennyire szerencsés, hogy csak gyógyszereket kell szednie, nem pedig naponta szurkálnia magát, amíg a karja fel nem púposodik a sok inzulintól.
Szervezz neki programokat, amiket korábban élvezett.
Vagy egyszerűen csak legyél vele többet és éreztesd, hogy fontos neked.
Remélem segítettem :)
válasza: válasza:Az unokatesóm cukorbeteg, inzulinos. 3 műszakban dolgozik, ha kell, hajnalban kel, ha kell, le sem fekszik. Közben bevásárol, kutyát sétáltat, hétvégén a haverokkal szórakozik. Meccsekre jár más városokba is, ha ott játszik a kedvenc csapata.
Aki beteg (tényleg rosszul van), az menjen orvoshoz és kezeltesse magát (másik gyógyszer, kivizsgálás stb.). Ha meg szerinte nincs szüksége orvosra, akkor meg ne sírjon, mert nincs is olyan rosszul, csak lusta.
Köszönöm a válaszokat!
10:35-ös: az a baj, hogy ha felhozom példának azt, hogy valaki rákos, és azért a cukorbetegség annál lényegesen jobb, akkor megsértődik, és látványosan nem szól hozzám egy hétig, plusz ha otthon vagyok, ki sem jön a szobájából, eljátssza, hogy rosszul van.
A legutóbbi programunk az lett volna, hogy a szülinapjára testvéremmel terveztünk egy gyógycipőt, gördülőtalpasat. Mivel a mi városunkban nem találtunk, nővérem elhívta hozzá, mert ő talált. Ott rontotta el, hogy megkérdezte, mikor jön, mert egy nap szeretett volna segíteni a barátnőjének pakolni, és elmenni anyuval vásárolni. Anyu megsértődött, és közölte, hogy nem megy, ő rosszul van. Oké, megrendeltem a cipőt. Felvette, hogy őt ez nyomja, nem jó. Mondtam, hogy próbálja kicsit hordani, jót fog tenni, bőr az tágul, egy hét és semmi gond nem lesz. Végül az lett, hogy cseréljük ki. Nem akartam, hogy lássa a blokkot, elég drága volt a cipő, gondoltam, elmegyünk együtt, ha rá kell fizetni esetleg, akkor fizetek. Mondtam, hogy munka után ráérek bármikor, erre hogy de én nem tudom, mikor leszek rosszul, az nem úgy van. Végén odaadtam neki a blokkot, kicserélte. Ennyit a programról, még ha csak egy órás is... :S
Akinek még ilyen az anyósa/anyukája, titeket nem zavar, hogy így leépülnek? Tényleg semmit sem lehet tenni???
válasza:Szerintem beszélj:
- a tesóddal: este 8 körül hívja fel (zsinórban) telefonon, beszélgessen vele, ezek szerint csak így lehet (talán) megszakítani azt a szokást, hogy korán lefeküdjön.
- a papáddal: legyen kicsit határozottabb, ő próbálja megmagyarázni neki, hogy ez így nincs rendben, csupán csak elhagyja magát. Ha kell erővel vigye magával a telekre, vagy éppen sétálni menjenek együtt. Valami módon vegye rá, hogy legalább próbáljon meg a mamád egy kicsit aktívabb lenni.
Gondolom, ezek szerint a házimunka jó részét (főzésen kívül) te végzed el otthon. Mi van, ha (próbaképpen) te is ugyanazt kezded el csinálni, amit ő: nem csinálsz meg otthon semmi olyat, amit eddig te csináltál, csak tv-zel, olvasol, "pihensz" DE TÜNTETŐLEG!!!
Édesanyám 35 éven át minden nap kapta az insulin szurit. Az orvos akkor azt mondta: a cukorbetegség egy állapot. Az étkezésre való megfelelő odafigyelés mellett normális emberi életet lehet élni. Ő is mozgékony volt, ugyanúgy megcsinált mindent mint a te nagyid (ezt is felhozhatod példának), sőt még hosszú éveken keresztül munkahelyen is dolgozott.
A telefonos jó ötlet, ezt megpróbáljuk :)
Séta nem jó, mert rosszul van, apu már próbálkozott. Meg gyakran kell wc-re mennie, amit szintén a cukorbetegségre fog, bár szerintem inkább amiatt van, mert csakis teát iszik (ugye vízhajtó), és még megpróbálni sem hajlandó azt, hogy helyette vizet igyon.
válasza:Én 40 éves nő vagyok,inzulinos cukorbeteg,napi 4 szurival élek.Most sajnos nem dolgozom,pár hónapja munkanélküli lettem.De amíg dolgoztam nem volt gond,bár tény,hogy nagyon oda kell figyelnem,hogy mikor,mennyi inzulint adok be,és hogy mit eszem.Arra is figyelni kell,hogy nekem nagyjából egy időben étkezzek,így tudom tartani a cukoregyensúlyt.Igen,nekem is volt,és van hogy néha rosszul érzem magam,de ez inkább munkában fordult elő,amikor nem számítottam erősebb fizikai megerőltetésre,akkor szédültem,de olyankor tudom,hogy mi a teendőm.Anyukádat nem akarom megbántani,nem is ismerem,de amiket írtál,simán rájátszik a betegségére,nem is kicsit! Én is nagyon érzékeny vagyok a frontokra sajna,olyankor elviselhetetlen szinte a fejfájásom,arra nagyon erős gyógyszert kapok,vagy injekciót,ha már a gyógyszer sem hat.Van,hogy le kell egy kicsit dőlnöm,ha megoldható,akkor lefekszem egy órácskára,ha nem,akkor szenvedek.Rengeteget sétálok,bicajozok,vettem lépcsőzőgépet,akciósan az aldiban pár éve,intenzíven használom is,inkább télen,amikor nem tudok annyit kinnt lenni sétálni.Nem akarnék leépülni,remélem nem is kerül sor rá.
Az egyik válaszolónak írnám,nem kötekedés képpen,hogy nincs felpúposodva a karom,Én a hasfalba,és a combomba adom a szurit, de azok sincsenek felpúposodva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!