Aki fiatalon úgy döntött, egyedül éli le az életét, annak h alakult a sorsa?

Hogy alakult? A Sors másképp akarta... Szerencsére.

Az ember társas lény. Vannak, akik tényleg nem igényelnek maguk mellé másik embert, Te gondolom nem ilyen vagy, csak egy csalódás, rossz élmény, esetleg sikertelenség hatására fontolod ezt. De nem így fog történni, mert az életösztönöd erősebb lesz ennél! Csak el akarod hitetni magaddal, hogy jobb egyedül. De nem az.

22L

Nekem a nagynéném döntött így anno. Kb. 40 éves volt, mikor valahogy pánikba esett, depressziós lett... 45 éves koráig mindig zűr volt vele (pszichikailag, emberileg). Aztán 50 éves korában bevallotta, hogy nagyon megbánta ezt a döntését, és 40-45 között volt a legrosszabb, amikor is érezte, hogy még egy utolsó esély talán lenne arra, hogy családja legyen... vagy ha nem is férj, de teherbe esik valahogy, és legyen egy gyermeke, de nem jött össze neki.

Egyedül maradt, és 50 éves kora után a barátok is valahogy kihaltak, "kibetegedtek" mellőle... Most 60 éves, és rendkívül magányosnak látom, annak ellenére, hogy pedagógus... :(((

20 évesen nyugodtan elhatározhatod magad, de az élet még számtalan alkalommal közbeszólhat!:)

Én szintén évek óta egyedülálló vagyok saját döntésből, de egyre inkább igényelnék egy megfelel társat, akire remélem rálelek majd a következő évtizedemen belül!

Szerintem te is évekig elélhetsz, anélkül hogy hiányt szenvednél bármiben, de mikor a barátaid családot alapítanak és boldogan élnek, simán megváltozhat a véleményed..

26N

ja.

Aki meg 15 éves korától meg lányt keres, az még 25 évesen is szüz maradt :'(

Még nem volt kapcsolatod igazán, ezek szerint? A külsőd miatt érzel frusztrációt?

Megmondom, én 90 kg-s lányként már remélni sem mertem semmit, 21 évesen. Épp egy szép elutasítás után voltam (ahol megint csak bemagyaráztam magamnak, hogy lehetne valami...), mikor megismertem a párom. Ő ugyanúgy magányos farkas, sok-sok lelki gonddal, 26 évesen, szűz volt ő is. Szóval megtalálta a zsák a foltját. :)

Majd neked is eljön, mikor a legkevésbé várnád! Gondolhatod, egy csalódás után mennyire reménykedtem... aztán mégis!

Az én esetem eddig talán érdekes. 22 éves lány vagyok és még soha sem volt kapcsolatom. Bár tény hogy keresgélek, de mindig melléfogok. Én már úgy vagyok vele, hogy ha jön jön, ha nem nem. Persze fiatal vagyok még, bízom benne hogy 30 éves koromra lesz komoly kapcsolatom, igazság szerint addigra már 2 gyereke tis szeretnék, de ha így haladok...

Na de ha nem jön össze 30 éves koromig, akkor max 35 éves koromra ha máshogy nem, akkor egyedül szeretnék majd gyereket vállalni. Tudom tudom sokan elítélnének ezért, de nem különösebben érdekel.

Amúgy pedig sokszor már úgy érzem, hogy ennyi idős alatt kialakult a "magányos" kis életem, már lehet furcsa is lenne valakivel együtt lenni, mert a velem egykorúak 90%-ának már volt komoly, évekig tartó kapcsolata, sokan már együtt is élnek a párjukkal.