Milyen felnőtt válik abból, akinek az édesanyja soha nem a gyerekei mellett áll ki, és hagyja hogy bántalmazza őket az apa? Van arra mentsége egy anyának, hogy nem tesz mindent a gyerekeiért, mert terrorban tartja a férje? Stb.

Milyen felnott valt beloled, ezt te tudod, mi nem.

Gondolom anyukad menekult volna veletek, de nem volt hova. Te tudod a korulmenyeket, hogyan eltetek.

Egy eletre tonkrevagja a lelkivilagat kulonben a gyereknek aki a megalazasok, veresek kozepette no fel. Gondolom gyulolod az apadat, es valamilyen szinten anyukadra is merges vagy, hiszen nem tett valamit.

Az ilyen gyermekből 2 féle felnőtt válik:

- egy nagyon magába zárkózó, neurotikus, depresszióra hajlamos ember, aki nehezen tud átlépni a megpróbáltatásokon. Sajnos akartlanul is az ilyen emberek ugyanilyen rossz szülőkké válnak (ezt kísérletekkel bizonyították).

- vagy egy nagyon erős ember, aki kitűzi maga elé azt a célt, hogy ő sosem lesz olyan anya, mint amilyen az övé volt. Remélem, hogy te ilyen erős vagy!

Nincs arra mentség, hogy egy anyának nem a gyereke az első főleg, ha tudja, hogy a férje a hibás és nem neki van igaza. Ha tudom, hogy a férjem rosszul bánik velünk, akkor nem neki fogok igazat adni. Ha bánt engem meg a gyerekeket, inkább elhagyom, mint egy életre sebet ejtsen mindannyiunkon. Persze az anyagi függés teszi ezt nehézzé sok helyen, de attól még az anyának ki kell állnia a gyerekeiért a kifogáskeresés helyett - amit lehet, azt tegye meg.

Amit írtál, nagy valószínűleg mindenképpen traumának lehet tekinteni:

(ANGOL) [link]

Ezek az utóhatások többnyire nem múlnak el csak úgy maguktól, nem felejtődnek csak úgy el, legfeljebb elrejtődnek és rejtve fejtik ki romboló hatásukat, ami még rosszabb. Általában fel kell dolgozni őket, amihez szakember segítsége kell.

(MAGYAR) [link]

A nagyon súlyos trauma akár poszttraumás tüneteket is okozhat

(ANGOL) [link]

pl. rémálmok, meg a rossz emlékek nagyon eleven visszaidéződése (flashback)

(ANGOL) [link]

szorongás, depresszió.

A poszttraumás stresszel mindenképp érdemes szakemberhez fordulni (pszichológus), mert kezeletlenül hagyva nagyon komolyan tönketeheti az életminőséget, veszélyezteti a későbbi életutat (kapcsolatok, gyerek, döntések, karrier, tehetség stb.).