Mit csináljak a sógorommal?

Lehet, hogy egy kicsit hosszú leszek, bocs...

Van egy húgom, akivel együtt élünk a közös házunkban. Én férjnél vagyok, van két gyerekem. A húgom meg tavaly összejött egy fiúval, és teherbe is esett. Most ott lakik már nálunk a fiú is, aki azonban még tanul. Ráadásul néhány hónappal ezelőtt a munkáját is elvesztette.

Csakhogy az a probléma, hogy amióta itt lakik, jóformán én és férjem tartjuk el őt is. (A húgomat is részben, mert csak havi 20e Ft-ot kérünk tőle kajára+rezsire.) Mi fizetjük az ő ennivalóját, mi fizetjük ki a megnövekedett áramszámlát (addig 18e Ft volt, most meg úgy, hogy még ki is cseréltettük a villanyórát, hogy legyen éjszakai áram, még így is 22e havonta). És az sem érdekli őket, ha mondjuk bedöglik a láncfűrész, akkor is mi veszünk újat. Szóval, mindent mi állunk.

És akkor ma jött a meglepi. A férjem olyan helyen dolgozik, ahol minden hónapban van ún. dolgozói vásárlás, és így több kiló csokit hoz haza. És mit látok? A kedves sógorom ma egész nap azzal tömte a fejét, holott valamelyik nap direkt szóltam neki, hogy mértékkel, mert ki kellene tartania a következő hónapig, és még az oviba is szeretnék vinni belőle. De végül is nem is a csokiról van szó, hanem az elvről, hogy a férjem dolgozik éjjel-nappal, maszekol, mint az állat, amikor hazaér, akkor meg megy fát vágni, és akkor ő meg csak zabál, hétvégenként délig alszik, aztán meg ha elkezdek morogni, akkor maximum összevág néhány farönköt, és azzal el van intézve.

Már többször szóltam neki, hogy ez így nem lesz oké, mert nem vagyunk a szülei, de ő csak azt válaszolja, hogy "hát nem hagyhatom ott a sulit, meg nem is találok munkát".

A baba meg közben úton van, és a húgom is jóformán megérti, hogy nem talál munkát, de azért noszogatja is. Ma viszont, ahogy morogtam a csoki miatt, még rám is vágta az ajtót, hogy hagyjam már őket békén. Jobban szereti homokba dugni a fejét.

Az a helyzet, hogy a húgomat nem akarom bántani, mert ő tényleg sokat segít nekem, de abból a kölökből (mert úgy viselkedik, mint egy gyerek), elegem van. Tudom, hogy ő sem egy rossz ember, csak még nem nőtt fel, és nem tudja, mit jelent az, hogy elmenni a boltba, és megvenni a kaját, meg mindent.

És közben nekem meg lelkiismeretfurdalásom van, mert anyagilag végül is úgy állunk, hogy annyira nem vág földhöz az, hogy nem fizet (és ő ezt tudja is szerintem), de mégis rettentően frusztrál, hogy a férjem dolgozik, ő meg lebzsel.... ááááááá

Ráadásul néhány napja úgy érzem, hogy óvatosan arra is célozgat, hogy az ő anyjának segítsünk, pl. azzal, hogy adjuk oda a kertünket, hogy gazdálkodjon rajta (ami oké is, mert úgysem műveljük), de pl. ma már azt is mondta, hogy jobb lett volna, ha tegnap itt alszik az anyja, mert az éjjel megverte az élettársa. Na, ettől felállt a szőr a hátamon, mert elém vetült a baljós jövő, amikor a húgom anyósa beteszi a seggét a házunkba.

Most mondjátok meg mit csináljak?