Más is volt nagyon zárkózott, és aztán megnyílt? Hogyan sikerült? Mit tegyek?

én megértelek, eleve nem vagyok zárkózott, de szorongásos lettem, és nagy kínszenvedés árán tudok csak utcára menni (így inkább csak itthon ülök)

szóval teljesen megértelek :(

Szia. Én pont ugyanilyen fiatal voltam, mint Te most! Nem jártam se discoba, se sehova, olvasni szerettem, de azt dögivel. Faltam a könyveket éjjel-nappal, a szüleim "rugdostak", hogy mozduljak már ki. Az öcsém pont az ellentétem volt, sose volt otthon, csajozott, kalandokba keveredett, (néha nem túl jóba is), szóval nekem nem tetszett az az élet amit ő élt.

Aztán 18 évesen elkerültem otthonról egy másik városba. Munkahelyemen kb. olyan 24 éves koromig nyuszi voltam, nem volt "életem" a m.helyen kívül sem igazán.

Aztán egyszer elmentem egy kirándulócsoporttal hegyet mászni, és hajózni, és onnantól kezdve lett egy csomó barátom, haverom, és eljártam velük mindig, minden hétvégén. :) Közben a gyerekkoromból is felbukkant pár lány, akikkel felvettem a kapcsolatot, és szoros barátság alakult ki belőlük. Akkor voltam olyan 25 éves, most 38 vagyok. Mind férjhez mentünk, munkahelyeket váltogattunk, gyerekeink születtek. Mostanra szép baráti körünk lett, kibővülve a gyerekeinkkel.

Sokat utazunk, nyáron együtt járunk nyaralni, itthon biciklitúrákra megyünk, tanyasi házakat bérelünk ki hosszú hétvégékre, bográcsozunk, télen síelünk, szánkózunk, tájfutásra visszük a gyerekeket, amit el tudsz képzelni.. :)

És ugyanúgy indultam, ahogy Te! Most boldog és elégedett ember vagyok! Ki kell nyílni ahhoz, hogy észrevegyenek, és te is észrevehess másokat! Sok sikert kívánok neked ehhez!

Gimi után elkezdtem a fősulit, otthagytam pár hónap után. Ma már szégyellem, hogy majd' két évet otthon lebzseltem... (a sulit nem sajnálom, nem vesztettem vele) Akkoriban nem voltak emberek körülöttem, szerencsére nem golyóztam be, később lett egy levelezőtársam. Aztán az ő segítségével kilábaltam, nagy nehezen rászántam magam, hogy dolgozzak. Életem legjobb döntése volt.

Ott természetesen a kollégákkal már beszélgettem, bár nehezen nyíltam meg. Később lett párom is (már 8 hónapja), mivel, ahogy te, nem járok bulikba, sehova, neten ismertem meg, személyesen max munkahelyen tudtam volna partnert találni, de az nem vonzott. Most sem lettem izgalmasabb életű, de a párom sem egy partiarc. Nem járunk el csoportosan szórakozni, nem vonz, pedig sokszor hívtak kollégák is. egyszer voltunk kollégákkal bulizni, nem tetszett egyikünknek sem, hát mit erőltessük? :)

Most, hogy jön a tavasz, többet mozdulunk ki, pl. holnap is megyünk egyet randizgatni a közeli városkába.

22L

Ha igényed van rá akkor felhívod az egyik havert, hogy mennél hétvégén bulizni. Ő mit csinál, volna e kedve.

Ha nem, akkor hívod a másikat. Aztán jól berugtok. Az alkohol csodákra képes, legyőzöd a gátlásaidat tőle hamar. És lesz élményed :)

---------

Nekem a barátom zárkózott, de mi nem buliban jöttünk össze, hanem chaten :) Pedig rengeteg szórakozóhelyen jártam már, barátnőkkel, haverokkal. Voltak anno futó kalandjaim is, de ilyen helyeken mindig csak a hülyék ragadtak rám. Persze néha erre is szüksége van az embernek. Néha jót tesz egy kis kikapcsolódás.

Én is évekig szenvedtem ezzel, amíg rá nem jöttem, hogy én magányos farkas vagyok, és úgy szeretek élni, ahogy nekem tetszik. Amíg nem találtam a helyem, addig azt hittem, hogy velem van a baj, hogy nem járogatok el helyekre, és nincsenek igazi barátaim. Aztán rájöttem, hogy néhány alkalomtól eltekintve imádok egyedül lenni, és azt csinálni, amihez kedvem van. Ma már van feleségem és gyerekem, és így már sokszor visszasírom a "függetlenségem", amikor nem kellett mindenféle udvariassági eseményekre menni, mert a párom baráti köre éppen ünnepel valamit, és kötelességének érzi, hogy engem is vigyen.

Figyelj, ha annyira hiányzik a társaság, akkor csörögd fel a haverokat, és beszéljetek meg valamit. Az elején én is így tettem, mert amikor NEKEM volt szükségem kimozdulásra, akkor jólesett. De ha más hívott olyan időpontban, amikor nekem nem volt jó, akkor alig győztem lemondani.

Szóval nem mindenki társasági ember, ezt is vedd figyelembe. Ha azt veszed észre magadon, hogy csak alkalmanként mozdulnál ki, de legtöbbször inkább otthon maradnál, és csak azért hiszed azt, hogy baj van veled, mert mások azt sulykolják beléd, akkor gondolj erre is.