Miért pontoznak le mindig, ha azt tanácsolom egy nőnek, hogy ossza meg férjével a házimunkát? Maguk a nők is ellenzik ezt? Miért?

hat en is ellent mondok

Nalunk a baratnommel egyutt csinalunk mindent h este ne legyunk faradtak tudjunk egymassal is foglalkozni es sokszor csinaltam en a dolgokat mert o dolgozott vagy tul faradt volt, ja es az utolso konyv amit ki olvasott az "egy magyar nabob" volt mert van ideje

Én nő vagyok és simán átadom a házimunka egy részét, de mivel szeretek sütni-főzni, azt szeretném megtartani nagyrészt magamnak (kivételes esetek lesznek, ah ezt átadom). Egy a feltételem csak, hogy a kedves úriember az elsősorban férfiakra szabott ház körüli munkákra ne húzogassa a száját, ne húzza az időt (gondolok itt mondjuk egy szög falba verésére vagy falba fúrásra, vagy magasra mászásra, a nagy súlyok emelgetésére - tekintettel arra az utóbbi 2 esetén, hogy alacsony vagyok, és nem vagyok súlyemelő se), vagy ha tudja, hogy nem ért hozzá, akkor hívjon szakértőt, és ne mondja, hogy "majd megcsinálja". Ez utóbbit csak azért jegyeztem meg, mert apám ilyen, tehát inkább elmosogat minden nap, csak ne kelljen egy férfiakra szabott ház körüli munkát se végezni (évek óta törött a szobám küszöbe).

Tehát én megosztás híve vagyok, mert tényleg több időt ad, de ha van egy olyan, amihez én nem értek vagy nem tudok megcsinálni, és a párom meg tudná, akkor legyen szíves (egyébként is általában kevesebb van az ilyen munkákból).

Nálunk a legtobbet én csinálom. Hogy így alakult, ez az én hibám, mert mikor osszekoltoztunk, egész készséges volt még a férjem. Csakhát én meg akartam mutatni neki, milyen szuper csaj vagyok:) Meg a családjának is. Es mindenrol lelbeszéltem. Néha kicsit unom, de tudom, hogy mérgelodnék, ha valamit nem úgy csinálna, ahogy én szokom:( Es joval kényelmesebb is mint én, elég porgos vagyok, nem szeretek várni. Nem hántrogatom fel neki, hogy mi mindent csinálok a pici baba mellett, elég, ha látja és elismeri. HU, ezt végigolvasva fura természetem van:)

Egyébként mindent meg tud csinálni, lassított tempoban, hétvégén rakodik is kicsit, mondjuk a játékokkal...

Azert egy kivulallo mindig mashogy latja a dolgokat, mint aki benne van a dolgokban. Gondolom te meg egyedul elsz, es ezert furcsa neked a dolog. A no fozmostakarit, a ffi pihen.

De majd miutan ferjes, 2 gyerekes anyuka leszel, kivancsi vagyok, mit fogsz mondani?:)))

Nem konnyu am megvaltoztatni, nevelni a parunkat, akit otthon addig mindig kiszolgalt az anyukaja!

Ertem mit irsz, mire gondolsz, de pl. nalunk is ugy mukodik, hogy enyem a haztartas. De a parom ha ugy van, kivasalja maganak az inget, nadragjat, es neha kb. 1 honapban 1-szer foz.

Nekem nagyobb segitseg, ha a csemetenkkel foglalkozik, olvas, megnezik a hazi feladatot.

A hazimunkaban pedig nagyon engedekeny, ram hagyja, akkor csinalom, amikor akarom, nem szol erte. Szerencse.

Szoval, amikor te is csaladban elsz majd, meglatod mashogy mukodnek a dolgok!!!

Szerintem nagyon fontos az egyenlő munkamegosztás a háztartásban. Ha az "úrfi" megszokta, hogy anyuci otthon mindent a feneke alá tolt, menjen vissza anyucihoz. De fontos az is, hogy még a kapcsolat elején le legyenek tisztázva a feladatok, mert ha a szerelem rózsaszín ködétől elvakult ifjú feleség az elején kiszolgálja a férjet, akkor az a kényelemből már egyáltalán nem - vagy csak nagyon nehezen - fog engedni. Jó pár éve vagyok férjnél, és még egyszer sem bújt ki a mosás, teregetés, porszívózás, etc. alól :) (ha megpróbálná, akkor addig úgy maradna a része, amíg el nem végzi, tudok szelektív vak lenni a kupira, ha az egyenlő teherviselésről - vagyis az elveimről van szó, de eddig nem kellett félrenéznem, megcsinálja)

A legnagyobb problémának azt érzem, hogy a nők többsége még mindig abban a téveszmében szenved, hogy inkább bent marad egy rossz kapcsolatban, és nyel és szolgál, csakhogy ne maradjon egyedül. Mintha az egyedülállóságtól elveszítené az emberi értékeit :(

Kompromisszumokra minden kapcsolatban szükség van. De csupán ésszerű és egyenlő mértékű kompromisszumokra.

Én 3 éve vagyok házas és azóta nem dolgozom. Vagyis dolgozom, de nincs munkahelyem. Ugyanis eltart a férjem és nekem marad a háztartás. Főzök, mosok, takaritok, sportolok, angolul tanulok és könyvet olvasok. Most épp Stephen Kinget, de már az összes Willbur Smitet és Ken Follettet elolvastam. Nálunk igy működik a munkamegosztás.

Egyébként azzal a hozzászólóval értek egyet, aki azt irta, hogy majd ha házas leszel, akkor megváltozik a véleményed. Mert vannak női és vannak férfi szerepek. A háztartás az női szerep. Más kérdés, hogy a férfi is el tud mosogatni és fel tud mosni, de nem az a dolga. Egy nő is le tudná nyirni a fövet, mégsem teszi. Miért? Mert az meg férfi munka. Ilyen egyszerű.