Melyik utat támogassam?

Férjem tanácsot kért, de én is gondban vagyok a válasszal.

Közel a negyvenhez elkezdett egy egyetemet, főként azért, mert saját magát hülyének tartotta hozzá (nem igaz!) és így tudott magának bizonyítani.

Már két éve jó eredménnyel csinálja, de a lelkesedése elfogyott, már unja, kínlódik vele.

Jövőre külföldre költöznénk - egyelőre egy év van tervben, de ha jól alakulnak a dolgok, akkor lehet, hogy több lesz. Emiatt szeptembertől halasztana.

Most felvetette, hogy már most beadja a halasztási kérelmet és inkább a nyelvtanulásra fordítja ugyanazt az energiát. Ebben tudok is segíteni, mert amúgy is nyelvet tanítok.

A kettő egyszerre nem megy neki, mert annyira leszívja a vizsgaidőszak agyilag, hogy utána már egy könyv látványától is lábrázást kap.

Az angol, amit szeretne megtanulni, inkább általánosságban kellene neki, mert nem beszél idegen nyelven. A munkahelyéről is dobbantani szeretne - függetlenül a külföldre költözéstől - és hátrány neki, hogy minden papírja és tapasztalata megvan, kivéve a nyelvtudást.

Külföldre direktben nem szükséges, mert az ottani nyelvet egyikünk se beszéli, de kint tanfolyammal kezdünk. Amellett viszont tényleg nem fog másik nyelvet tanulni, hiszen heti öt nap, napi nyolc órában a tanfolyamon fogunk ülni.

Hajlok arra is, hogy húzzon bele, fejezze be ezt a félévet, de közben abban is igaza van, hogy ha félig-meddig sikerül, akkor az egész évet ismételheti, nyelvtanulsára meg nem maradna kapacitása.