Utálom a párom családját. Mi lesz így?

Hasonló cipőben járok.Itt már baba is van(3hós). Ahogy tudom kerülöm a családját.Annyi egy dilis, de valóban nem tiszta nála valami.Legújabb szerzeménye hogy összejött egy rabló cigánnyal aki börtönben ül.Nyáron szabadul, és azt hiszi az unokája közelébe engedem majd...El van tévedve!

Nem megyünk oda csak 3havota 1napra, akkor is próbálok szabadulni, megyünk barátokhoz, kb csak aludni megyünk oda.Azt is csak az új hapija érkezéséig. Ő nem jön ide, egyzser akart,közöltem hogy majd mi megyünk.

Hátulütője hogy annyira nem bírom elviselni hogy így esküvő se lesz, vagyis lagzi,mert nem bírnám a hülyeségeit hallgatni egy napig.

Nagyon nehéz, de a páromat válazstottatm nem őt

Nálam a családomban van ez, hogy mindenki okoskodik. Pedig összesen nem tudnak annyit, mint én. (Nem nagyképűségből, hanem ez többször bebizonyosodott.) Annyit tudok neked tanácsolni, hogy 1 vagy ne foglalkozz vele 2 ne hagyd, hogy felidegesítsenek szállj velük vitába és legyél kikezdhetetlen és magyarázd el, miért nincs igazuk. Egy idő után megunják, hogy megalázod őket azzal, hogy bebizonyítod ők tévednek.

Vagy esetleg szólj a párodnak, hogy beszélgessen el velük. Ő egyébként ilyenkor mit csinál? Mert ha fülét-farkát behúzz akkor most megmondom, hogy jóra ne számíts a későbbiekben sem. Ha nem áll ki melletted, akkor később sem fog egyértelműen melléd állni/téged választani, bármi lesz. (Tapasztalat, vagyis a családban volt ilyesmi, nem pont velem történt.)

Voltam hasonló helyzetben, de mi a párommal mindig inkább kettesben voltunk, mert én nem akartam a családjával lenni. Így az ilyen programokból kihagyott, ha nem akartam menni. Más nem nagyon marad, mert te hiába próbálsz normálisan viselkedni velük, ha ők képtelenek moderálni magukat.

nálunk is ez a helyzet. Nagyon nem szívlelem az anyósomat és a sógorom se a szívem csücske.

Mi szerencsére az ország másik végén lakunk, s így csak évente 3-szor kell elviselnem 4-5 napra, de arra hetekig készülök lelkileg és napokig lelki roncs vagyok a hazaérkezés után.

Az anyósom mindent jobban tud, csak az a jó, amit ő csinál, soha egy jó szót nem mondott nekem (bár másokat se dicsér, hiszen az felesleges).

Ha lesz gyerekünk, én tutira el nem küldöm nyaralni a mamájához, már most ideges vagyok attól, hogy milyen lesz a gyerekünkkel. Különös bunkósággal "neveli" az eddig egyetlen unokáját, aki szegényem igyekszik megfelelni, de lassan rájön szegényem, hogy hiába. Én csodálom a kiscsajt, hogy bírja tolerálni a mama bunkóságait.