Utálom a párom családját. Mi lesz így?

Nehéz helyzet. De egyet szem előtt kell tartanod. Ő a párod családja, gyökere, akármilyenek is... Ő biztosan szereti őket olyannak, amilyenek, és neked nem szabad elszakítani őt tőlük, ill. nem szabad előtte szidnod őket. Persze nyilván lehet, és legyen is véleményed, de ezt csak finoman oszd meg a pároddal. Tapasztalatból beszélek. Ugyan az én szüleim közel sem ennyire durvák, csupán apunak vannak érdekes elgondolásai a világról. Én sokszor nem értek vele egyet, de tudom, hogy ő ilyen, ezért nem is haragszom rá. Viszont a párom egyszer nagyon durván kezdett el beszélni róluk, a legocsmányabb szavakkal, ráadásul akkor alaptalanul, igazságtalanul. Na akkor majdnem szétváltak útjaink. Ha van is negatív vélemény, azt finoman is el lehet mondani.

Másrészt, ugye nem tilthatod a párodat, ill. neked sem jó így. Nem lehet úgy megoldani, hogy csak ő menjen, Te pedig kimaradj a találkozásokból? Lehet hogy más is kérdezte már ezt, nem olvastam végig az összes válaSZT...

Nálunk is ugyanez a helyzet. Csak a sógornő nem drogos, hanem ugyanolyan okoskodó mint az anyja. A férjem szereti őket, de teljesen jó látja. Tudja, hogy milyen az anyja, nem hagyja beleszólni a család dolgaiba.

Szerintük a férjem papucs és én vagyok a főnök. És mindezt csak azért, mert nekem van nagyobb szám, általában én vagyok a szószóló. Sógornőm kiteregeti a saját családi szennyesét anyósnak, mi meg megoldjuk a házunk falain belül. És mivel anyós nem tud a vitáinkról, így szerinte azok nincsenek, ergo minden úgy van, ahogy én mondom. Meg ők ilyen nagyon durván kétszínűek is. Én vagyok a főnök, a szemét, szegény kicsi fiát az ujjam köré csavartam, de amikor ott vagyunk, akkor meg jópofi ezerrel. Ezt tanultuk meg kezelni. Mi minden héten megyünk, van egy 1 éves kislányunk, akit após imád, hozzá visszük.

Egyébként régen mi nagyon jó barátnők voltunk sógornőmmel, de sajna változott a helyzet, pedig tényleg szerettem őt.

Ez már soha nem fog változni túl sokat sajna.