Már nem szeret? (bővebben lent)

A férjemmel gyerekkorunk óta ismerjük egymást, s pár éve élünk együtt. Még fél éve volt az esküvőnk. S van egy pár hónapos kisbabánk. Mióta megszületett a kicsi, egyáltalán nem mondta, hogy szeret. Valamelyik nap mondta a kicsinek, hogy imádlak, s rákérdeztem, hogy engem szeretsz? S az volt a válasza, hogy már nem. Vissza kérdeztem, s ismét, hogy őszintén: Nem.

Após miatt sok vitánk volt, de végül mindig kibékültünk (sajna vele élünk).

S mondta a sok vitának köszönhető. S úgy tudja be, hogy hiába mindig após miatt indultak ki a vitáink, lehet akkor is lenne, ha nem vele élnénk. Persze mindenhol van vita szerintem, de ha csak mindig ebből indultak ki, szerintem meg lehet nem ennyire.

Anyámék, s a közeli ismerőseim, barátnőim, mindenki úgy látják, nagyon szeret. Mikor meséltem a barátnőmnek, Ő is annyit mondott csak, hogy Ő úgy látja mennyire szeret, s nem tudja elhinni, hogy nem szerethet. Anyámék válasza is ez volt, de Ők sokszor már, hogy mindig mást mond, nem tudnak belőle kimenni.

Anyú szerint, ha nem szeretne, nem kapnék meg tőle sok mindent, a kicsivel se foglalkozna, s nem lett volna bent szüléskor.

Amúgy teljesen mást mutat az embereknek, mint amilyen. Csak azt én sem értem, ha nem szeret, miért maradt bent mikor szültem, holott félt, hogy sok vért fog látni. Úgy volt, köldökzsinórt nem vágja el, s mondtam neki, hogy vajúdás alatt legyen ha akar, de Ő döntse el, utána menjen ki.

Végig bent volt, s mikor rákérdezett a doki, hogy köldökzsinórt elvágja-e az apa, én megszólaltam, hogy nem, apa meg igen, s végül azt is elvágta. Végig mellettem volt, segített amiben tudott, s egyfolytában a fülembe suttogta, hogy mennyire szeret, s milyen ügyes vagyok. Szülés után is mondta, majd átölelt, s mondta hogy azt hitte elveszít, s nagyon féltett. Erre rá kérdeztem, annyit mondott, azért pár év azért pár év, s akkor úgy is gondolta, amit mondott s tényleg féltett.

Mindenből a legjobbat kapom tőle, de a szeretete hiányzik. Mások előtt azt mutatja mennyire szeret, de ha kettesben vagyunk, nem érzem. Ha após miatt összevesztünk régen, mindig végül mellém állt ki. Mikor após ivott, s engem szidott, s azt mondogatta a férjemnek, hogy én csak kihasználom Őt, stb. Akkor párom az apjának állt. Persze az apja akkor részeg volt. De mióta nem iszik az após, s vita van, s ha após le akar ülni velünk megbeszélni, akkor mindig após mellé áll ki.

Ha após nekem áll, nem csinál semmit, csak hagyja, s hallgat.

De emellett meg mindent megkapok Tőle, amire csak szükségem van, s mindenből a legjobbat szeretné, de mivel anyagilag úgy nem tehetjük meg, próbálom erről leszokatni, hogy nekem az olcsóbb is jó.

Mindenki, aki ismeri úgy tudja mennyire szeret, s milyen jól megvagyunk. A barátnőim se gondolták, hogy milyen is, s hogy nem szerethet.

Szerintetek, ha nem szeretne, megkapnék tőle mindent, egy valamit kivéve, hogy apjától külön legyünk, mert ez nekem így nem jó, s nem tesz annak érdekében semmit, hogy előrébb juthassunk. Edig ahányszor nála volt lekötés, vitáink során felélte, elköltötte erre arra. Nekem bejelentett munkám nem volt, de dolgoztam, s mellette m.ügyiben is kijártam egy tanfolyamot, amiért a min. bért megkaptam, s mindig volt valami plusz jövedelmem, most a gyes s családi. Ezeket félre tettem egy számlára, hogy haladjunk, s mindig azt hajtogatja, mióta vele élek, neki nincs, s nekem meg mennyi van, holott én azért gyűjtöm, hogy apóstól el tudjunk költözni, mert ő, ami az ő számláján van, elkölti.

S sose kértem, hogy vegye meg ezt vagy azt nekem, mindig magától mondta, hogy nem ezt az olcsót, hanem ebből a drágábbikat veszi, mert azzal jobban járok/járunk.

Ha nem volt vita, mindig azt mondta ha rákérdeztem, hogy akkor az az igaz mikor azt mondja, hogy nem szeret stb, vagy az hogy szeret. A válasza, hogy ha vita van, akkor csak bosszantani akar. Ha vita van, s rákérdezek, akkor meg azt mondja, akkor hazudik mikor azt mondja, hogy szeret, mert azt azért mondja h hallgassak. Már nme tudom mikor mondhat igazat, mikor nem. Mondjuk ezt h őszintén nem szeret, akkor mikor mondta nem volt vita, s azt mondta még, hogy régóta így érez, már a szülésemkor is, de azt valamilyen szinten úgy is gondolta.

Nem tudom anyáméknak mennyire van igazuk abban, hogy ha nem szeretne nem lett volna bent szülésnél, s nem akar akkor tőlem gyereket. Mert az Ő ötlete volt, hogy most már ő is szeretne, s nem fog az apjával foglalkozni. Azt is mondta, akkor az apja hátha beletörödik, hogy nem akarunk továbbra vele lni, s megengedi neki, azt a házat, ami szintén a nevén van, plusz amiben élünk, eladhassa, mivel onnan nehéz munkába járnia s vennénk belőle a városban, ahol élünk most egy kisebb családi házat vagy lakást.