Miért van az, hogy az állatoktól " el tudok olvadni", de a gyerekeket utálom?

Általában, ha olyan zenét vagy filmet nézek akkor sokszor elérzékenyülök sokszor volt olyan, hogy bőgtem egy filmen. És most pár év után is ugyanígy van, ugyanazon a filmen. Sosem voltam olyan, hogy másokat megbántsak. Inkább jószívű és segítőkész voltam mindig, persze nem úgy kell elképzelni, hogy direkt vagyok ilyen csak ez spontán jön bennem van. Na mindegy összegségében annyit akarok mondani, hogy alapból érzékeny ember vagyok. De a gyerekekkel úgy vagyok, hogy nem utálom őket ugyan, csak nem szeretem. Az állatokat jobban szeretem, ez már gyerekkoromban is így volt. De attól még az embereket nem vetem meg, legalábbis a legtöbbet, csak azokat akik önzőek és mindenkin átakarnak gázolni.

Gyereket sem szeretnék úgy igazán, nem tartom fontosnak. Nekem más a célom, mint az, hogy szüljek.

"De akkor miért alakult ki ez a sztereotípia ?" Szerintem azok mondták ezt, akik el sem tudják képzelni azt, hogy hogy lehet egy gyereket nem szeretni vagy szimplán nem kedvelni. Ők azok akik nem tudják elismerni, hogy nem minden ember egyforma.

Szia!

Hány éves vagy? Régebben én is így voltam vele, de "kinőttem". Majd ha esetleg saját gyereked lesz, vagy lesz egy olyan kisgyerek, aki közel áll hozzád, róla más lesz a véleményed. :) Mások gyerekének én sem állok le gügyögni, de a testvérem kisfiát meg tudnám enni. :)

mert a gyerek is ember.

és az állatok sokszor többet érnek az embereknél.

Én is így vagyok ezzel. Igaz én állatokkal foglalkozom.

Az embereket nem szeretem. Azt nem tudom, hogy kinek mit jelent a szegényes lelkivilág, de szerintem az enyém nem az.

Önző vagyok? Lehet. Bár ennek is lehetnek okai, hogy az lettem, de engem nem zavar.

A sztereotípia meg az "egyszerű" emberek nézőpontja. Na meg a birka effektus.

Különben is, az ember állandóan változik. Vannak hullámvölgyek is. 5 év múlva valószínűleg már egy kicsit másképp fogom gondolni, de nem hinném, hogy nagyon másképp. A gyerekeket sosem szerettem. Ez van.