Miért van az, hogy az állatoktól " el tudok olvadni", de a gyerekeket utálom?

11.36-os vagyok

Én nagyon sokat betegeskedtem sokszor eljátszottam,hogy beteg vagyok mert nem akartam bemenni óvodába. És amit még te is írtál, nekem sem volt soha étvágyam. Alig ettem. Az ebéd mindig ott maradt szinte a tányéron.Ezért elvittek egy másik oviba. De ott csak 1 évig maradtam.

Az ált.suli első pár éve 4.osztályig nagyon rossz volt, bár megszoktam, de nem tudtam kialakítani úgy senkivel sem szorosabb kapcsolatot. Aztán lett egy barátnőm, vele egy hullámhosszon voltam. A sulit azt tényleg megkell szokni, bár a további évek jobban sikerültek de még akkor sem szerettem igazán ott lenni. Én vagy magányosan éreztem magam jobban, vagy felnőttek között.

Nekem igazából egyetlen, minden szempontból tökéletes iskolaévem volt. Az ált. iskola nyolcadik osztályát egy másik suliban végeztem. Ott klassz volt az osztályközösség és a tanárok is. Aztán a szakiskolában megint más volt a diákok társasága, mert ott a klikkesedés volt a jellemző. Én nem tartoztam egyikbe sem, beszélő viszonyban voltam ezzel is, azzal is... Mindent egybevetve én örültem, amikor elvégeztem a sulikat és dolgozni mehettem.

Az tény, hogy a gyerekek rohadtul kegyetlenek tudnak lenni egymással, és ez egy életre szóló nyomot hagy egy emberben. Sajnos gúnyolódás nálunk is volt, főleg általánosban.