Van egy férfi, aki mellett szép életem lehetne, mert első sorban jó ember. De?

Nem tudok tanácsot adni, mert ez egy olyan döntés, amit mindenkinek egyedül kell meghoznia: választom a biztonságot valaki mellett úgy, hogy közben nem vagyok boldog és nem is látok esélyt a boldogságra vele, vagy kockáztatok és megpróbálok olyat találni, akivel boldog lehetek és akit boldoggá tudok tenni, őszintén. Egyik döntésnél sincs garancia arra, hogy nem bánjuk meg.

Én az utóbbit választottam, nekem sikerült.

Én nem tudnék testi vonzalom nélkül együtt élni valakivel.

Ha te elég prűd vagy ehhez,akkor semmi gond. Bár szerintem nem éri meg a ház meg az autó,hogy az ember a fiatal éveit úgy töltse mint egy nyugdijas."szolidan"

Ez nehéz ügy lehet. Szerintem ez attól is függ, hogy te éppen hány éves vagy. Persze nem csak ez a meghatározó, de azért fontos. Ha fiatal vagy, még bármikor betoppanhat a nagy Ő, viszont ha idősebb, nyilván lassan családot szeretnél, gyerekeket, és ez is szempont lehet.

Igazából ezen én is gondolkoztam már (még csak 20 éves vagyok, szóval nem kerültem még ilyen helyzetbe, csak elméleti síkon vezettem végig a dolgot), h én mit tennék ilyen esetben.

Ugyanis pont anyukám az élő példa rá. Ő a biztonságot és a családot választotta, hiszen már majd' 30 éves volt, és ott tartott, hogy akár apa nélkül is, de ő gyereket szeretne szülni (akkoriban azért még nem volt ilyen gyakori harmincon felül szülni, mint mostanában). Ekkor ismerkedett meg apámmal. Sosem volt köztük lángoló szerelem, de hasonló volt az életfelfogásuk, megértették egymást, és hasonló célok vezérelték őket. Összeházasodtak, családot alapítottak. Voltak problémáik, vitáik, de ezek nem abból adódtak, hogy nem szerelemből házasodtak.

Ez az amit mind utálunk, egy irritáló mártírkodó nőfajta. Bocs.

Neked egyértelműen nem ő kell, de te képes lennél vele leélni az életed mert ő szeret téged, mindent megad, jó veled??? ÉS AKKOR? Ha nem ő kell, akkor miért gondolkodsz egyáltalán rajta? Gondolj már bele, hazudnád neki egy életen át hogy szereted, mikor nem igaz? Lefeküdnél vele mikor nem vonz? Ettől melyikőtök lenne boldog? Hát csodás házasság lenne, nézz körül, sok példát látsz ilyenre, mert rengeteg ilyen buta gondolkodású nő van sajnos.

Keress olyat akivel mindent tökéletesnek érzel. Ezt meg hagyjad, ne tedd tönkre szerencsétlent. Ne legyél önző. Előbb vagy utóbb úgyis elhagynád.

érdekes dolog ez...az 1. szerelmem testileg, lelkileg imádtam. egy nap közölte velem, sosem szeretett, másnap már 1 más lánnyal járt. évekig nem tudtam túltenni magam rajta.

aztán később találkoztam 1 férfivel, barátok lettünk, sokat beszélgettünk. többször szóvá tette, hogy szívesen élne velem. emberileg nagyon szerettem, testileg...hát bevallom, csúnyácskának tartottam. elmondtam neki, hogy egyellőre nem vagyok szerelmes, de ha ő így is belekezdene 1 kapcsolatba, részemről rendben.

belement...az 1. 2 hónapban

bocsi, lemaradt a vége....szal az 1. 2 hónapban nem szerettem, de később egyre jobban, és mostmár 5 éve együtt vagyunk.

Azt mondom, nem lehet előre tudni, hogy alakul. ha kicsit is úgy érzed, meg tudnád szeretni, sztem próbáld meg! adj időt magatoknak, és ha eltelik néhány hónap, és még mindig nem jön az érzés, akkor gondold át újra.

egyet sose tegyél: ne csapd be! Minden embernek joga van hozzá, hogy viszontszeressék, és ha tudja, hogy nem vonz még téged, úgy korrekt a dolog.