Ez mát tényleg mindennek a teteje! Mi erre a megoldás?

Kedves Kerezo,

Flegma a valaszod. Te a kremmel meg a cigizessel kezdted. Minden logikus, odafigyelo valaszolo, az elso problemaddal fog foglalkozni, olyan sorrendbe ahogy irtad.

Egyebkent, hidd el, mint irtam, semmi baja nem les a habodnak, ha papa epp a konyhaban cigizik, mig Te kevered.

Megmondom őszintén, hogy ha komolyan bele gondolok, akkor kb a két nagyszülői ág hülyeségeit összeadva át tudom érezni a problémádat.

az egyik nagypaám 6 évig volt egy strók következményeként kissé lebénulva, a másik nagypapám rosszul hall, de nem hajlandó hordani a hallókészüléket és az egyik nagymamám vese beteg.

Ők 70 évvel ezelőtt születtek, te 20-al, de még a szülők is legalább 40-el . Borzalmasan nagy idő, és nem egy generációs szakadék van köztetek, hanem minimum kettő, ha nem inkább három. Tudom, hogy nem bírnám ki, ha a nagyszüleimmel kéne náluk laknom mert annyira mások vagyunk, annyi a zavaró hülyeségük. De ez nem csak az én szememben van így mindenki szemében, hiszen a szülők sem véletlenül költöztek el a nagyszülőktől. Bennük még az a mentalitás él, hogy mindig mindent jobban tudnak, és az a dolguk, hogy a következő generációt megtanítsák. Önmagában szép gondolat, de esélyem sincs arra, hogy a jó zsíros jó sós, ételekről lebeszéljem a nagymamámat, mert én nem kapálok, robotolok egész nap a földeken nem a nappal együtt fekszem, ezért ha én azt ennél el is patkolnék 40 évesen.

Még az idő is más, amiben élünk. Nagyszülők félóra óra pontosságal vannak, reggel, mit reggel hajnalba valamikor kellnek, este sötéteédkor fekszenek, ehez képest az én szüleim elő szeretettel kerekítik az időt negyedre félre stb. Nekem az idő csak akkro jó, ha perc pontos.

Igen borzalmas dolog látni, amit írtál. Belegondoltam, elképzeltem látom magam elött a helyzet a külön polcot az abszurditást, és a tehetetlenséget. Mert nem tehetet meg, hogy kiosztod őket, nem teheted meg, hogy meggyőzöd őket, hogy neked van igazad, hogy nem jó világban élnek. De anagymamád sem teheti meg, hogy segítsen meggyógyítsa élete párját, hiszen 40-50 évet úgy éltek le, hogy ott volt a másik. Kitartottak egymás mellett lényegében jóban rosszban, és nem tudhatjuk, hogy miért. Ehez képpest most itt a rák, ami önmagában ilyesztő, és kétségbe ejtő betegség. a legjob fizikai és mentális állapotú embert is megviseli, hát még akkor egy idős embert. Náluk kell laknod, tehát nem lehet igazán tökéletesen nyugodt, hogy veletek minden rendben lesz...stb.

És akkor ott van a nagypaád tehetetlenül sodródik. Nem tudjuk milyen rák, milyen stádium, hogy halad a kezelés, van-e egyáltalán kezelés, az biztos, hogy a dohányzás nem segít neki. Ha jól értem inkább a gonosz jött ki belőle, mint a csak azért is legyőzöm a rákot élharcos....

Csöppet sem irigylésre méltó helyzet, de ha valakinek, akkor neked van a kezedben a megoldás kulcsa. Te nem vagy pánik hangulatban, mint a nagymamád, te nem vagy rosszindulatú, mint a nagypapád...és minden bizonnyal bocsáss meg, hogy ezt így mondom, de te fogod őket túlélni. Most válsz felnőtté és most alakul ki a saját véleményed, értékrended. Nem azt mondom, hogy hódolj be ugyanúgy lásd a hibákat és tanulj belőlle, sportolj, fuss egy kört szerezz egy boxzsákot, de ne hagyd, hogy az ő idegességük rád ragadjon, és belőlled törjön ki, ezzel egy újabb szakadékot nyitva.

Sok sok erőt és kitartást, és ami ennél is fontosabb mentális friseséget kívánok neked!