Túl korán jöttünk össze?

Amikor a férjem megkérte a kezem, bennem is volt bőven pánik. Akkor úgy éreztem, nem éltem eleget. Mondjuk én nem pasikra gondoltam :D

Terveztem, hogy elmegyek világot látni, túrázni akartam, hetekig sátorozni, táncolni tanulni és még egy csomó mindent.

Elmondtam neki ezeket, erre meglepett egy 2 hetes nyaralással oda, ahova mindig is akartam menni.

Ha szereted, és őszintén tudsz vele beszélgetni, nem lesz gond. És ma már tudom, sokkal jobb volt azokat vele végigcsinálni, mint egyedül, mert közben még jobban meg tudtam ismerni :)

Én 16 voltam, amikor a férjemet megismertem.

Május 17.-én lesz a 15.házassági évfordulónk.18 éve vagyunk együtt, a fiunk 17 éves.

Nem biztos, hogy a pénzzel való bánásmódja megfog változni !!

Ráadásul ez egy komoly dolog.

Ráadásul máris ha változtatáson gondolkodunk, az nem valami jó kezdet.

Anyum mondta, hogy figyelj kislányom, mi nem tetszik most, de még nem veszed komolyan, elmosolygod a dolgot, később nem fogod. Meg kell mondjam igaza van. És ezek apróságok, de nem változtak, és beszéltünk róla szépen sokszor és mégsem. Szerencsére nem egetverő dolgok a mieink, nem pénzes. Az komolyabb.

Ha nem vagy kész, akkor nem vagy kész.

Volt egy párom, aki így érzett mint te, és szépen megmondta nekem, hogy te lennél az igazi, ilyen feleséget akarok, de még nem most. Így hagytuk egymást elengedni.

Én helyedben elengedném, kicsit élnék még, nagyon fiatal vagy ám még. És nem vagy kész még minderre. (Van aki igen, de te nem ezt te is tudod) Ne erőltesd nagy lépés ez !

Ha tényleg egymásnak vagytok teremtve, összekerülhettek még. Legyél vele őszinte, ez fájhat neki, de hosszútávon lehet mindketten jobban jártok.

Szia! Hasonló helyzetben vagyok mint Te, olyan szinten, hogy a páromat én is majdnem 17 voltam mikor megismertem, most pedig majdnem 21 vagyok.

Többször futott át az agyamon, sőt ő is gondolt már erre, hogy talán túl hamar találkoztunk. Főleg az első 2 év számunkra kritikus volt. Valójában gyerekek voltunk és nem is tudtuk mit akarunk igazán...sok időbe telt összecsiszolódni. Viszont az elmúlt két évben annyira kiegyensúlyozott lett a kapcsolatunk, hogy néha nekem is van olyan érzésem, hogy 10 éves házasok vagyunk. De nem negatív értelemben, annyira összeszoktunk, hogy gyakorlatilag nem tudnék úgy élni, hogy Ő nem szerepel a terveimben.

Igaznak igaz, hogy amikor komolyabban belegondolok az eljegyzés tényébe átfutnak gondolatok az agyamon. De én ennek a számlájára írom, amit Te is megfogalmaztál. Valószínű túl korán találkoztunk, de szerintem ez nem ok arra, hogy eldobjuk egymást...Már elképzeltem gyermekeim apjaként, orvosként, ahogyan haza érkezik esténként a melóból stb. Mással már nem is tudom elképzelni.

Nem mondom, hogy nincsenek rossz tulajdonságai, de hosszú távon elviselhető rossz tuajdonságok vannak, igazából ezek sem súlyos dolgok.

Azt Te tudod, hogy Neked hosszú távon ez mennyire fontos...:-S