Mitől függ, hogy ki milyen ember lesz?

Szerintem leginkább a szülők által van ez befolyásolva, és ha vannak idősebb tesók akkor ők is, lsd. öcsém, aki belsőleg nagyon hasonlít rám és a bátyámra.

Szerintem a suli, munkahelyek is befolyásolják elég nagy mértékben.

Minden befolyásolja az ember jellemfejlődését. Az egész környezet. Gyermekkorban leginkább a szülők, illetve a család. De ezt ne úgy képzeld el, hogy ha valakinek a szülei jó emberek, akkor a gyerek is jó ember lesz.

Inkább olyan ez, mintha valakit messziről dobálnál kövekkel. Csak ezek a követ az impulzusok amiket kap a külvilágból. Ha megdobsz valakit egy kővel, dobhatod erősebben, gyengébben, lehet hogy a lábát találod el, vagy a fejét. Ugyan annak az impulzusnak más és más kimenetelei lehetnek. Pl ha a szülő alkoholista, és veri a gyereket, a gyerek ezt úgy is megélheti, hogy soha életében nem lesz ilyen, vagy hogy pont ugyanilyen lesz.

De a kirívó esetektől eltekintve, én úgy gondolom, hogy az alapvető jellemvonásokat a közvetlen családi környezetünkből egészen kis korunkban tanuljuk meg. A későbbiek folyamán ezek már csak csiszolódnak a többi hatás következtében.

12:31 vagyok. Még kiegészíteném annyival, hogy még két azonos körülményben nevelkedő emberek egyik-egyikére is más hatása van a dolgoknak. Nem mindenkiből ugyanazt hozza ki ez vagy az a dolog.

Pl mi nagyon zárkózott és visszafogott család voltunk. Én ennek ellentételezéseképpen, lázadásból lettem egy extrovertált, kissé exchibionista típus, a testvérem pedig zárkózott, frusztrált és embergyűlölő lett.

Az emberi kapcsolatok egy nagyon bonyolult hálózat.

A kisgyermek 4 éves korára(!) kialakul az összes alapvető jellemvonása, ezek már csak finomodni fognak, alapvetően ebben a korban készen vagy. Ami később történik, az már nem is nevelés, hanem inkább idomítás, kényszerítés, hogy betartsd a normákat, tanulj, stb.

A család, ahova születsz, rengeteg látható és láthatatlan impulzust ad neked. Vannak nyilvánvaló és szinte észrevehetetlen történések, amik MIND alakítják a jellemedet. Nyilvánvalóra példa, hogy milyen viselkedésmintát látsz pl. az asztalnál, amikor esztek. Ám éppen úgy befolyásol az is, hogyan beszélgetnek egymással a szüleid egy harmadik személyről, amikor azt hiszik, Te nem hallod őket. Mondjuk valamelyik dédszülődről, akit Te soha nem is láttál, mert meghalt, mielőtt megszülettél. Így, hallomás útján Ő is része lesz a Te családrendszerednek, befolyásol Téged, pedig nem is találkoztatok. Ebből az egészből adódik ki egy eredő, ami Te leszel. Később még sokat fogsz változni, de azok mentén az erővonalak mentén teszed majd ezt, amik itt beléd vésődtek. El is tudsz térni ettől, ám az vagy már tudatos erőfeszítés eredményeképpen jöhet csak létre, vagy valami nagyon nagy törés okozhatja az életedben.

A szülők és a családi élet szerepének igen nagy szerepe van ebben. Egy gyerek akinek jó gyermekkora van, építgetik a szülők, foglalkoznak vele, adnak neki esélyt dolgokra, nagy valószínűségben ez beleépül, és ez lesz az igénye, és nem akar majd csélcsap lenni.

Ezt hallottam, és remélem így van, mert én is igen izgulok, a két kicsimmel, hogy később mi lesz, bár mi most megtesszük amit csak tudunk, hogy boldogok legyenek, és legyenek szabályaik is.

A gyerekeket ha több is van egy családban, nem lehet mégsem egy kalap alá venni, mindegyiknek más az igénye, ezt el kell fogadni, és próbálni követni, kelégíteni. Ez olyasmi, mint én szeretem a spenótot, tesóm ki nem állhatja. Felfogásban is egy leszidást én érzékenyebben fogok fel, míg ő kevésbé. Nem egyformán fogunk fel dolgokat, hiába ugyanazok a szülők.

Érdekes dolog ez, én is sokat filózok ezen.

Vigyázni kell a barátokra, jó ismerni a szülőket. Én azon vagyok, hogy majd inkább ide engedem haverostól őket, csak tudjam, hogy biztonságban van. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem tudom elengedni. Hm.. vagy mégis ? Jajj bárcsak lelassulna az idő.