Elhagyott a szerelmem és az öngyilkosságon gondolkozom. Mit tegyek h visszajöjjön hozzám?

tudom, hogy most úgy érzed összedőlt a világ és ez az érzés soha nem fog elmúlni, csillapodni, pedig dehogynem.Sajnos legtöbben átélünk ilyen csalódásokat, depressziót amikor úrrá lesznek rajtunk ezek a negatív érzések és ettől annyira beszűkül a gondolkodásunk, hogy csak erre tudunk gondolni a nap 24 órájában és egyszerűen képtelenek vagyunk reálisan látni a dolgokat.

Azt, hogy van-e esély visszaszerezni, csak te tudhatod, te ismered őt. Vígasztalásul elmondom a saját történetemet.21 évesen megismertem egy fiút akibe rögtön beleszerettem,és ő szintén belém olyannyira, hogy azt is túlélte a kapcsolatunk, hogy 3 hónappal később elutaztam külföldre 1,5 évre és ő megvárt.Minden szép és jó volt, teletek az évek, 7 éve voltunk együtt amikor várandós lettem (tervezett baba volt mindkettőnk részéről) eleinte minden rendben volt, jött velem a vizsgálatokra stb, aztán nem tudom mi történt, de úgy összevesztünk, hogy szakítás lett belőle. 2 hétig még csak fel sem hívott. Nem részletezem mennyire a padlón voltam. Végül két hét után felhívtam és kértem, hogy beszéljük meg a dolgokat. Megtettük és azóta összeházasodtunk, született még egy babánk és szeretjük egymást immár 15. éve.

Ilyen is van és ha neked ő lett rendelve, ez veled is megtörténhet, ha mégsem, akkor vígasztaljon a tudat, hogy semmi sem történik az életben véletlenül és akkor éppen az a legjobb számodra.

Van egy mondás ami engem már sokszor megnyugtatott a krízis helyzetekben: Amikor az életedben egy ajtó becsukódik, egy másik kinyílik. Nálam ez a másik ajtó mindig jobb volt mint az előző.

Az öngyilkosságra még csak ne is gondolj, mert az minden csak nem megoldás még akkor sem ha most úgy érzed, hogy nem lesz erőd ezt túlélni. Az ember nem is gondolná,hogy milyen sok erőlakozik bennünk. Ezt majd megtapasztalod az első gyermeked születésénél.

Próbálj meg őszintén beszélni az érzéseidről a barátoddal és meglátod, hogy van -e értelme újrakezdeni a kapcsolatotokat, de semmiképp se próbáld őt erőszakkal visszakapni, érzelmi zsarolással,mert az nem vezet semmi jóra.

Ha nem sikerül, akkor valahogyan el kell fogadnod, hogy ez a te javadra van, még akkor is ha ez most hihetetlen és próbáld meg túltenni magad rajta valamivel ami neked örömöt szerez. Ha másként nem megy kérd szakember segítségét. Körzeti orvos és onnan pszichológus.

Kedves kérdező!

Elárulod a keresztneved?

Először is ne gondolj az öngyilkosságra, mint előttem sokan írták, nem old meg az semmit, csak még több bonyodalmat okoz. Sőt, ha a barátod tényleg szeret Neki fájna a legjobban, ha megtennéd. Nem éri meg csak úgy hirtelen befejezni az elétet, értékesebb annál. Hiszen rengeteg csodás dolog létezik még.

Én is még mindig szertem az első barátomat, sőt, sajnos most is sokat gondolok Rá 2 évre a szakítás után. Amíg jártunk is szakítottunk vagy 10-szer, de mindig csúnyán összevesztünk. Mindeközben írtam Róla naplót (és ezt ajánlom Neked is), ugyanis most ha eszembe jut, milyen jó volt vele lenni, mennyire szerettem, miket csináltunk beleolvasok a naplóba és elolvasom hozzá hogy egyszer majdnem megcsalt, egyszer eltiltott a barátaimtól...szóval kiegyenlítődik a jó és rossz oldala, és bár hálával gondolok Rá mégsem megyek vissza hozzá. Nekem a napló nagyon sokat segített. Illetve a zene, ami megnyugtat és tereli a gondolataimat.

Jelenleg tudom ajánlani Wolf Kati- Szerelem, mért múlsz? dalát. Szép is, és ahogy kivettem, pont ideális is. Ha szomorú vagy próbáld meg ezt (vagy bármi mást, ami tetszik, szereted és hozzá kapcsolódik) énekelni teljes erődből, üvöltsd ki magadból a bánatot, és nem baj, ha közben sírsz, egy idő után végül mosolyogni fogsz. De ne add fel magad semmiképpen. Ha nem megy vissza Hozzád így akkor nem érdemel meg! Sokan vannak még Rajta kívül is (egy filmben láttam: "Mikor szomorú vagyok felnézek az égre ami mindenki felett áll és rájövök, nem én vagyok a világon egyedül szomorú. Sőt, vannak vidám emberek is, én is olyan akarok lenni. Ha felnézek az égre elmosolyodom, hogy én is vidám legyek")

Légy erős és türelmes, most ez a legfőbb, ami segít! :)

Most akkor meg akarod ölni magad, vagy megpróbálni visszaszerezni? Csak mert elárulom, ha vissza akarod szerezni, de nem azon jár az eszed, hanem hogy megöld-e magad, akkor 2 szék közül a földre.

Aztán ugye nem gondolod, hogy megcsalod, és akkor itt érzelmi zsarolással?! Az érzelmi zsaroláshoz bűntudata kellene legyen.

Amúgy pedig kutyákat szoktak apportírozni, nem pasikat. Ha szükséged van rá, miért dobtad el?! A kérdés pedig ha tényleg szereted nem az, hogy hogyan szerezd vissza, hanem hogy miért akarna hozzád visszamenni.

előző vok.

ui.:

Félreértik itt páran, egyáltalán nem büszkeség miatt hagyott el. Ha már most megcsalod, mi lesz még, ha gyerek is lesz?! Vagy ha terveztek, és ő 2 műszakot vállal egy nagyobb lakásért?! Az ilyen kapcsolatnak valszeg ott vége. Nem is beszélve rólla, hogy ha már most eltávolodtatok, biztos nem akartok együtt megöregedni.

Gondold csak végig, lehet igaza volt!

Kedves 22.19 !

Biztosan jó szándékkal, segíteni akarva írtad amit írtál, de sajnos a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Miért írom ezt?:

Aki öngyilkosságon gondolkozik, az nagy valószínűséggel depresszióban szenved.

"A depressziós szenvedései borzalmasak, és semmilyen más betegség által okozottakhoz nem hasonlíthatók.

Nekünk, akik nem szenvedtünk depresszióban, nincsenek szubjektív támpontjaink, hogy megértsük ezt a betegséget. Ha például soha nem volt vesegörcsünk, akkor is átérezzük, miért vonaglik fájdalmában az, akit ilyen görcs kínoz, hiszen mindannyiunknak vannak tapasztalataink testi fájdalmakról. S habár ezek más és más eredetűek, feltételezzük, hogy a vesegörcs okozta fájdalmak hasonlóak a mieinkhez, talán csak erősebbek.

Ahhoz viszont nincs összehasonlítási alapunk, hogy a depressziós gyötrelmeit meg tudjuk érteni. Ezeket csak egy másik depressziós értheti meg.

A szokásos megjegyzés: "SZEDD ÖSSZE MAGAD, HAGYD MÁR EZT A NYAVALYGÁST!" éppoly helytelen, mint egy lázas, hányó betegnek azt mondani: "Ugyan már, te, ne szamárkodj, nyomd le azt a lázat, szüntesd meg végre a hányingert!" A lázas beteg meghökken az ostobaságok hallatán - "Még mit nem akar ez?!" _, de a képtelen tanácsoktói még nem szökik feljebb a láza. A depressziós ellenben elkeseredik, fokozódik a bűntudata, önbecsülése tovább csökken.

A depresszió e jellegzetességéből következik az a tanács, amelyet ha megfogadunk, minden depressziós hálás lesz érte: ne tegyük SZINTE SOHA AZT, AMIT TENNI SZOKTUNK: NE HA]TOGASSUK SZEMREHÁNYÓAN A BETEGNEK, HOGY "SZEDD ÖSSZE MAGAD!"; "MERT NEM IS CSINÁLSZ SEMMIT, HOGY FELÉLÉNKÜL]"; "HA IGAZÁBÓL MEG AKARNÁL GYÓGYULN!...", mert ez, ahelyett, hogy pozitív hatással lenne rá, megalázza és elkeseríti."

Ezt nem én találtam ki, de mivel magam is átéltem a depresszió borzalmait, tudom, hogy mennyire igazak a fenti állítások, amelyek egy pszichiátertől származnak.

Semmit.

Hagyd a fenébe.

A fiút is meg az öngyilkosságot is.

Fél év, és azt sem fogod tudni, hogy hívták. Így működik az ember. És, ha belelovalod magad, buta vagy. Annyi pasi van a világon aki arra vár, hogy szeressék.

Gondolj csak bele: NEM KELLESZ MÁR NEKI

Jól nézz magadba és tedd fel magadnak a kérdést:"Kell ez nekem? Kell az, h vki csak azért legyen velem, mert attól fél, öngyilkos leszek? Nem szeret engem. Minek kell ez? Ettől szenvedni fogok."