Mi lehet bennem a hiba? Ennyire elviselhetetlen vagyok?
Ajj, érzem, h hosszú lesz, de belekezdek. Itt vagyok én lassan 19 (:'( ) éves leszek. Nem volt még barátom, igzán páran próbálkoztak. De 2 okból nem jött létre kapcsolat1, vagy ők visszakoztak 2, vagy én, mert tudtam, h nem tudnám megszeretni őket.
Barátnők terén sem állok túl jól. Vannak felszínes kapcsolataim, de nincs meg az az igaz barát, akire mindig számíthatok(és persze fordítva).
A családom: van egy lány testvérem, 2 nagyon külön világ vagyunk külsőleg, belsőleg, de mintha felcseréltek vna minket, mintha neki kéne 19-nek, nekem meg 25-nek lenni. A helyzet az, h jól elvagyunk, de ritkán találjuk meg a teljes harmóniát. Apukámról annyit tudok mondani, h egy nagy gyerek. Gyakran csak magára gondol, külön dolgokat vesz magának(csoki, keksz) amiket dugdos elölünk. Anyum szerint, mert kiskorában nem kapott elég megértést.
Anyum: munka és tisztaságmániás, de már csak ő maradt nekem és fordítva is igaz. De sokszor megbántjuk egymást. Az egész eddigi életem arról szólt, h kerestem a helyem, az utam. Ált. suli után elmentem koleszba, egy öt évfolyamos gimibe, 3,5 év után ott hagytam. Kikészített a kollégium. Most 4 évfolyamos gimibe járok, de így egy osztállyal lejebb kerültem. Itt is tiszta stressz vagyok és nem találom a helyem. Utálom azt az osztály, utálom, h mivel ez egy elit( a nagy fszt) gimi mindenki tiszta beképzelt, h ide jár, utálom, h közbe sz@rt se tudnak és utálom, h nagyon nagynak érzik magukat. Szánalmasnak tartom az egészet.(tisztelet persze annak a néhány kivételnek).Ami ennél jobban fáj, h gyakran bántanak az emberek pl: ebben az osztályban is, néhányan röhögnek rajtam, de nem értem, h miért. Múltkor mentem az utcán, jött velem szembe egy fiú ismerősöm a társaságával. Köszöntem, h "Szia" ő is köszönt, de mire egyet léptem tovább hallom, h a többiek elvékonyított hangon mondják, h "Szia" engem parodizálva.
Lehet, h sokan azt gondolják, h Úristen ez a legnagyobb gondod, de nagyon rossz ezt nap, mint nap megélnem.Azt, h bántanak, azt h nem kellek senkinek, azt h félek, h mi lesz ezután, azt az undort ahogy élem az életem. Azt, h a padtársam ma azt mondta, h "menj vissza a kva anyádba te hisztis kva" csak azért , mert én nem mutatom meg neki dogaírás előtt a füzetem. Egy perccel előtte meg engem fikázott. Mi ez a világ? Mit keresek én itt?
A válasz írója 62%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 15:18
de nem érted? én segítek neki, sőt segítek másnak is, de az egyik kommentembe leírtam, h ott abban a pillanatban miért nem tettem. És sztem teljesen érthető az indok.
válasza:2-es vagyok. Igen lehet kezelni. Egy barátom is ilyen volt. Nem találta a helyét sem az életben sem párkapcsolatokban.
Pszichiáter segítséget kérte. Most már jobban van. De még azért vannak jelek. De az a lényeg hogy te is tudsz magadon segíteni.
Az a baj hogy mindenbe a rosszat nézed, és nem vagy hajlamos változásokra. Ezen próbálj változtatni.
válasza:Olyan evfolyamtarsaid nincsenek akik nem alaznak vagy kifiguraznak? Ena helyedben veluk probalnam felvenni a kapcsolatot, hatha jofejek es potencialis "barat/baratno jeloltek"?
Es a szabadidoben nem tudnal valami hobbit keresni, hatha ott is megismerkedhetnel "normalisabb" emberekkel vagy esetleg part is talalhatnal?
Amugy meg kitartast, ha jol ertettem, jovore erettsegizel, es akkor vegre megszabadulsz ezektol az evfolyamtarsaidtol..
válasza:15.21es vagyok. Mindenkinek reagáltál, csak nekem nem, mert nem azt írtam, amit hallani akartál.
Mindenki téged véd, de szerintem inkább benned van a hiba, mert nem nyitsz, undok vagy a többiekkel, lehet eleinte nem az voltál, de a jellem, a stílus néha rosszul érződik, ők így értelmezték, te meg nem akarsz nyitni, mert miért pont te.
És megjósolom, az egész életedben így leszel, mert falat építesz magad köré. Ha már a családoddal se jössz ki, akkor nem az osztálytársaiddal van a fő probléma, ne őket okold.
És ne válaszolj nekem, a többiek jobban tudják. Én tapasztalatból beszélek, 7 éve én is ilyen voltam, és se hobbi se pszichomókus nem segített.
válasza: válasza:15.29-es vagyok:
De attol meg hogy meg nem lettetek legjobb baratnok, es nem alakult ki a 100%-os bizalom, meg nem jelenti azt hogy nem is fog. A mostani legjobb baratnomet is gimi utolso eveben ismertem meg jobban, addig alig koszontunk egymasnak, pedig padtarsak is voltunk. Tehat en azt javasolom hogy legyel nyitott azok fele akik valamennyire is erdeklodnek irantad, es hatha kesobb kialakulhat melyebb baratsag is.
A válasz írója 83%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 15:43
Nem tudatosan nem válaszoltam neked, egyszerűen elsiklatom a kommented felett. Nem hiszem, h nagyobb igazságot írtál le, mint a többiek. Egyszerűen hoztad a saját példád. És ha azt gondolod, h ez a komment mélyen érintett vna
rosszul gondolod. Talán ezek közül a kommntek közül, az lehetett vna a legfájóbb, h antiszociális vagyok
Am én itt segítséget várok, tehát miért ne fogadnám el amit írtok? Hiszen élőben nem is ismertek. Sőt iszonyat keveset tudtok ezek alapján még csak rólam.
a pszichológusról meg annyit, h attól, h neked nem segített már nekem se segíthet? Vagy mi?
válasza:Én megértem a kérdezőt! Nekem is ilyen gondjaim voltak a suliban.
Nem voltam olyan pénzes mint a többiek ezért keresztül néztek rajtam.Rossz társaság vett körül,de nem adódott más lehetőség,hogy kibújjak belőle.Amikor lecke kellett volna akkor jó voltam,amúgy kihagytak mindenből.Hiába nyitottam feléjük,elutasítóak voltak.Ez bizony nagyon rombolta az amúgy is kevés önbizalmamat.Sajna ez még mindig kihatással van a mostani életemre.Nehezen tudok nyitni mások felé,de igyekszem!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!