Mit csináljak? A szüleim óvodásként kezelnek.

Majd ha önállósodsz, eltartod magad, akkor visszaszólhatsz, addig viszont nem lenne szép dolog valóban. :D

De megemlítheted nekik, hogy nem gyerek vagy, fel tudsz öltözni évszak szerint. A lakásválasztással viszont lehet hogy jobban képben vannak, mi éri meg mennyiért...

Lássuk csak, tehát otthon mindent a szádba rágnak

erre te mások véleményét kéred

önállóság rulez

én is 20 vagyok, (L) és velem is hasonló van

az a helyzet hogy ha nincs saját jövedelmed és amíg a szüleid pénzelnek és otthon laksz addig el kell fogadnod hogy beleszólnak az életedbe, de persze mindent nem tűrhetsz!

pl az abszurd h az öltözködésedbe beleszólnak és az is ha nem tanulhatod azt ami érdekel

a véleményüket mindig meg kell hallgatnod, azután is ha már a saját lábadon állsz de be kell látniuk hogy döntened neked kell, mert ha nem hagynak dönteni azzal neked ártanak a legtöbbet

szerintem mindenkinek el kell követnie a maga kis hibáit az életbe, tudva hogy az ő döntése miatt van és tanulni ebből

Hát nem tudom...engem eltartanak, de azért azt, hogy hova költözöm, kivel (mármint barátok, szobatársnak) azt én eldönthetem magamnak. Nyilván nem választom sem a legdrágábbat, sem a legpuccosabbat épp, hogy élni lehessen.

Az meg, hogy az egyetemet kiválasztották helyetted, hát nem tudom, nem vagyunk az 1800-as években amikor a szülők döntik el a gyermeknek, hogy hova lenne jó menni. Én alapból nem mentem volna olyan egyetemre amit a szüleim erőltettek, sőt. Nekik meg is volt a véleményük, azt mondták oda menjek, amilyen szakot szeretni fogok és el fogom végezni. Az egyezségünk úgy szólt, ha nem tetszik bármikor leléphetek, de a közvetkezőt nem fizetik, ez egy fair dolog volt. No, hát azóta már másodév végén járok, szeretem a szakomat, örömmel végzem. Erővel negyed ennyit sem bírnék el.

Ez az előző válaszadónak szólt !

Kedves Kérdező!

Gondolom akkor semmi magánéleted nincs, sem párod, hiszen gondolom azt is megszabják ki lehet, hány centi:-S

Mond meg a szüleidnek, hogy nem erőltethetnek Rád semmilyen egyetemet, TE válasz egy olyan szakot amilyent szeretnél (és el is fogsz!) végezni. A lakásválasztást ha nem megy másként, oldjátok meg közösen.

De azért ennyire már ne legyenek Rád telepedve húsz évesen. Néha azt hiszem, hogy engem kezelnek gyerekként, de akkor nekem még víg életem van...

Jajj és annak a kérdezőnek aki azt mondta "Örülj, hogy eltartanak"- annyit mondanék, hogy egy szülőnek KÖTELESSÉGE eltartani a gyermekét, és nem 18 éves koráig ahogy azt a törvények megszabják, hanem tovább is, szülői voltából kifolyólag. Egyetlen gyermek sem kéri a szüleit, hogy meg akar születni, az a szülő meg ha elvállalta, akkor ne vegye tehernek a feladatot.

Természetesen a gyermeknek hálásnak kell lenni, és tisztelni kell a szülőket. Én tisztelem és hálás is vagyok nekik, természetesen. De az én szüleim nem ragadtak rám, és eltartanak, igen mert életük végéig a gyermekük leszek és életük végéig "felelősséggel tartoznak" irántam és ott segítenek ahol tudnak.

Én is hasonlóan fogok bánni a gyermekemmel...

21-L

16:52

ugye te se gondolod komolyan, hogy megmondják neki mit vegyen fel. Esetleg szóvá teszik neki, ha kirakja amit el is lehet takarni.

Az egyetemet és a lakást pedig ők fizetik neki, örüljön, hogy neki megadatott az a lehetőség, hogy járhat iskolába. Mert ugye sokan vannak makik akarnak,de sajnos nincs pénz rá és el kell, hogy menjenek dolgozni.

Szerintem mond el neki, hogy egy kicsit több önállóságra vágysz, biztos megértik. Észre sem vették, hogy felnőtt lett a kicsi gyerkük!!! :)

Az utolsónak üzenem, nehogy azt hidd már, hogy kötelesek a szüleid felelősséget vállalni érted, 21 évesen, hahha, nevetnem kell. Persze ha gondoskodnak rólad, csak tiszteltd és becsüld őket, de ne felejtsd el majd, hogy neked meg idős korukban kell róluk gondoskodni!