Van aki 80-90 között született és még otthon lakik? Miért? Mit gondol a Pán Péter-szindrómáról? :D

Most lehet hogy én és a párom is Pán Péter szindrómásak lennénk?

Szóval.Párom(26/F),kb 4 éve van állandó munkája,de úgy hogy pár havonta hosszabítják a szerződését,80.000Ft a fizetése,van hogy 90.000 de ez ritka.Mi hol nálunk vagyunk 4-5napig,hol náluk(munkája miatt így tudjuk megoldani).Én(24/L) nem tudtam eddig elhelyezkedni a szakmámban,addig 2 szakmám is van.Én is hol tudtam dolgozni,hol nem.De úgy néz ki hamarosan lessz állandó munkahelyem.Eddig az én fizetésemet(59.000ft)/vagy segélyemet(25.000) mindíg elraktuk.A párom fizujából minden hónapban adtunk/adunk szülőknek(a 2 családnak).Ez kb.30-35000ft összesen.Ami maradt abból voltunk meg,ha valami drágábbat ehetnénk volt azt megvettük mi saját magunk.Eközben az összegyűjtött pénzből vettünk autót,és én félig leraktam a jogsit,persze vettünk egyéb dolgokat a "leendŐ" lakásunkba.PL:tv,számítógép,kávéfőző,habverő,digitális konyhai mérleg,evőeszközök,tányérok,stb stb.

Szerettünk volna eddig is összeköltözni csak mi ketten,de nem tudtuk/tudnánk fizetni az albérletet(vagy hitelt),számlákat,és hogy ugye együnk is közben,és persze ami még közbejönne.

Így még maradunk egy kicsit szülőknél,és gyüjtőgetünk még egy kicsit hogy majd mindenünk meglegyen majd a lakásban.Persze ha lessz állandó munkahelyem akkor tutira veszek föl hitelt egy kissebb házra,és odaköltözünk.De így hogy az 1ik dolgozik,másik nem nem tudnánk megélni.Ha dolgozunk mind2 en akkor már másabb a helyzet.Így meg közben a szülőket is segítjük,anyagilag is és a háztartásban is.

Hidd el nagyon sokan nem szívesen laknak szülőkkel(én sem),de nagyon sokan nem tehetik meg hogy saját lakásba menjenek,mert ugye nincs munka,nem tudnának fizetni...

24/L

87ben születtem. nagy szerencsém volt, mert örököltem egy lakást még régebben, és 2 évvel ezelőtt sikerült a párommal beköltözni. a párom 88ban született, ha én nem vagyok neki, még mindig otthon lakna, a kis 8nm-es csőszobájában az őseivel.

a volt gimis osztálytársaim egy része szintén hasonló jó helyzetben van mint én, kaptak ill. örököltek lakást, ahol a párjukkal élnek.

másik részüknek még vagy pénze, vagy ingerenciája nincs elköltözni.

a határt én 25-26 körül húzom meg, ennyi idősen már az orvosit is elvégzi az, akit rögtön érettségi után felvettek. szóval szerintem illik ennyi idősen elköltözni. akinek nincs pénze rá, azt sajnálom, mert szerintem ilyen korban az ember már szeretne független és önálló lenni, még ha ennek ellenkezőjét is hangoztatja.

Szerintem nagyon kevés embert érint a Pán Péter szindróma, vagyis hogy minden lehetősége meglenne elköltözni, de mégsem teszi. És hülyeség, hogy 25-26 éves korban illene elköltözni.. jó lenne, de gazdaságilag nem kifizetődő. Ismeretségi körömből ennyi idősen csak az nem lakik a családi házban, aki 1. kapott egy lakást a szülőktől 2. párkapcsolatban él, stabil munka mindkét fél részéről, albérletben. Ez utóbbiak viszont egy idő után rendre visszaköltöznek a szülőkhöz, hogy az albérletpénzt inkább saját lakásra tegyék félre.

84-es vagyok, családdal élek, és nincs lehetőségem elköltözni. Munkám van kb. 16 éves korom óta (suli mellett) de soha nem stabil, kiszámítható vagy jól fizető. Még mindig tanulok (persze egy ideális világban az ember már 14 évesen tudja, mit csinál majd egész életében, én csak 18 évesen döbbentem rá, hogy pont az ellentétét akarom csinálni annak, amire gimiben alapoztam), és párkapcsolatban sem élek, így mi a fenének költöznék el? Önellátó vagyok, elég nagy családi házban élek, ahol van egy külön lakrészem, itthon dolgozom, továbbá vigyázok a nagymamámra, akivel nincs túl sok baj, csak épp egyedül hagyni nem lehet. 3 évig albérletben éltem, kapcsolatban, miután felbomlott, visszatértem a családomhoz. Egyedül nem is fogok elköltözni, csak ha kényelmesen meg tudok élni a saját fizetésemből.. (Akkor is valószínűbb, hogy lakásra gyűjtenék vagy utazgatnék). Szerintem lényegesen nagy különbség van a szülők nyakán együtt élni és az egymást segítve együtt élni kifejezések között..

Szerintem mindenki otthon lakik:) Mert ahol lakik, az az otthona, nem? A kérdés értelmetlen.

Pán Péter szindróma? Ez egy akkora f.szság, mint amekkora f.szok azok, akik hirdetik, vagy bekajálják. Valamelyik a társadalmon élősködő (mert ugye nem tesz semmit hozzá a társadalomhoz érdemben) pszichomókus találta ki. Ahány élet, annyi variáció és annyiféle ok arra, miért él valaki a szüleivel. Anyagi nehézségek, válás után visszaköltözött, stb. Ez régen is így volt, ilyen esetek a korábbi évtizedekben is voltak ('50-es, '60-as és korábbi évtizedek). Régen sok olyan volt, hogy több generáció élt egy nagy házban, vagy legalábbis egymáshoz közel.

35 éves elvált emberek gyakran költöznek haza a szüleikhez és élnek ott éveket talán életük végéig mert anyagilag nem futja még egy lakásra, anyagi okok miatt otthon lakni nem pán péter szindroma.

A pán péter szindroma komoly lelki baj ami arról szól hogy az érzelmi fejlödés megakad nem képesek az önálló életvitelre és 30 évesen is álmodoznak arról hogy milyen lenne focitának mert ezen a szinten ragadtak le.