Szerintetek nagyon gáz így minden? Mi erről a véleményetek?

Az a lényeg, hogy én 26 éves lány vagyok és van egy komoly kapcsolatom már. Saját egzisztenciám is van úgymondd (néha azért besegítenek a szülők is a dolgokba).

Nos az a lényeg, hogy szeretnék egyetemre menni továbbtanulni, mert én fordítva csináltam a dolgokat. Érettségi után elmentem dolgozni, hogy tudjak élni. A másik szempont meg az, hogy művészeti karra szeretnék menni trombita szakra és emiatt kell még ez a pár év. Sajnos ott nem úgy megy, hogy egyszerűen csak felvételizel. Le kell "gyakorolni" pár évet, hogy felgyenek mert magas a követelmény. No meg én nem gyerekkorom óta zenélek, így nagyon sok év kimaradt és én meg lemaradtam. Szóval emiatt csúszik minden.

Ha minden jól megy, akkor én 29-30 évesen tudok felvételizni az egyetemre, ami a nagy álmom. Viszont fusztrált vagyok amiatt, hogy mindenki gáznak tart, mert ilyen öregen akarok majd tanulni a sok 19 éves fiatal között. S ott leszek majd mint egy öreg ló. A másik meg az, hogy a művészeti szakok nem olyanok, hogy esetleg egy gyerek mellett leülsz és tanulsz. Itt napi több órát kell harsogni a hangszerrel = semmi időd nem lesz arra hogy esetleg gyereket tervezz meg ilyesmi.

Nem mondom azt hogy most gyereket akarok, csak azért elcsúsztam és egy kicsit bánt. A családomnak, páromnak se nagyon tetszik ez. Én meg úgy gondolom, hogy ez a hivatásom és nem tudok meglenni diploma nélkül. Nekem kell a diploma és szeretnék tanítani, előadóművész lenni.

Nektek mi erről a véleményetek? Tényleg nagyon öreg vagyok?

Ha ebbe majd belevágok, akkor tényleg "diákélet" lesz megint...

nagyon öreg vagyok?

:(

Előre is köszi!