Miért normális az a mai világban, h a gyerekek lehülyézik a felnőtteket?

Mert sokan, túl sokan elég sajátosan értelmezik a liberális nevelést. A gyereknek mindent szabad, semmiért nem szabad rászólni, nehogy lelki sérülést okozzunk neki! Aztán meg lehet nézni, hogy milyen felnőt lesz az ilyen gyerekből!

Engem volt, hogy megtépett a tanárom, mert nem pattantam fel a többiekkel együtt, amikor belépett a terembe. A napközis tanárnő majdhogynem szó szerint belénkverte az illemet. És láss csodát, nem lettem lelki sérült! Tudom tisztelni a másik embert, az idősebbet, tudom hogy mit szabad, és mit nem. Azokra a tanárokra pedig a mai napig szeretettel, tisztelettel gondolok vissza!

És hogy csúnyán beszéljünk róluk? Eszünkbe sem jutott!

36 F

Ilyet miért nem tanitanak meg a gyereknek a szülők v h van ez?

Hol élsz a szülő manapság bemegy és fojtogatja a tanárokat,mit tud az ilyen szülő tanítani,és egyre több a hülye szülő.

Hülye szülűnek a gyereke is az lesz.

És persze ezek a drága gyermekek tudjuk melyik csoportba tartoznak.

Mert ha apukám csak suttogva lehülyézte a tanárt az odament és egy akkorát lekevert apukámnak hogy 2 napig zsongott a feje. Ha én lehülyéztem akkor max beírtak az ellenörzöbe (normális szülök otthon lecseszték a gyereket), most meg semmi, mert a szülö a szabad neveletetés elvében nem engedi a tanárnak hogy fegyelmezze a gyerekét.

nálunk a tesitanár olyan hátasokat osztott a fiuknak akik ököröktek hogy csak na. most már azért sem büntetheti meg ha elfelejti a tesicuccát, még plussz kört sem futtathat.

Érdekes.

Nekem az apám és a nev.anyám is csúnyán beszélt. Nem mindig, csak otthon, nem mindig agresszióból, hanem csak úgy. DE! Ha éppen dolgoztak, vagy valahol normálisan kellett beszélniük, kkor nagyon szépen és kimérten beszéltek.

Ugyanezt tanultam el én is. Itthon a párommal, vagy a hevrokkal tudok úgy beszélni, hogy már lányhoz nem méltó, de ha úgy van, akkor úgy beszélek, mint egy arisztokrata.

Tőlem sosem fogadták el otthon, hogy csúnyán beszéljek, annyit is illetlen volt kimondanom, hogy "hülye", vagy "szar".

És szerintem ez így normális. Nem baj, ha az ember ismer extrém kifejezéseket, de ne ez legyen nála az alap, tudni kell, mit, mikor szabad.

Sajnos a hülyézés nálam is alap, és a családtagokat is simán lehülyéztem, bár nem vagyok rá büszke, de mindjárt megsúgom az okát. Viszont tanárnak, idegeneknek nem mondtam, hgoy hülye, még ha azt is gondoltam.

Azért, mert a hülye szót rendszeresen használták a szüleim, és hallottam gyerekkoromban. Tudtam, hogy csúnya szó, meg ugye rám is szóltak, hogy "nem szabad ilyet mondani"... Na de hát ha ők is mondták, akkor mégiscsak szabad, nem?

Szerencsére más csúnya szó nem hangzott a családunkban, így a káromkodó emberektől is undorodok folyton...

Más családokban viszont iszonyú káromkodások szoktak végbe menni a gyerekek előtt. Ők is ugyanúgy megtanulják, mint én a hülyézést, sajnos. Valahol a szülők példamutatásával kezdődik az egész.

Aztán kamaszoknál nagymenőségből is előjöhet, de az okosabb fajta erre nem szokik rá.

Na a lényeg, hogy próbálj meg legalább te nem hülyézni, hanem példát mutatni...