Engem miért nem lehet szeretni? Miért nem kellek senkinek?

Szia!

Így ismeretlenbe nehéz bármit is mondani, de azt hiszem, hiába írnánk most akárhányan biztató, jó tanácsokat neked, ezt elsősorban magadban kell lerendezned. Valamint úgy látom, hogy sajnos te lelkileg nagyon összetörtél, nincsen önbizalmad, önértékelésed. De ezeken persze lehet változtatni sőt kell is! Tudod van egy olyan mondás, hogy amíg magunkkal nem vagyunk jóban, és magunkat nem szeretjük, tiszteljük, addig mások sem fognak minket. Hidd el nem azért nem találsz barátokat, mert ne lennél jó ember vagy hasonlók, egyszerűen lelkileg vagy teljesen bezárkózva és valószínű akaratlanul is ezt sugárzod ki. Tanulsz még? Nővéred mit csinál? Ha szeretitek egymást nem tudtok esetleg összeköltözni, te is keresnél valami munkát, amennyiben leérettségiztél már, és akkor a tesódnak is könnyebb lenne pénzügyileg.

Egyébként meg, ha van rá anyagi keretetek és a szüleid nem nagyon kérdezik, hogy mire kell pénz, ha kérsz, én ajánlanám próbálkozz meg egy pszichológussal. És most ne arra gondolj, hogy azért mert beteg vagy vagy hasonló, hanem simán csak azért, hogy őszintén beszélgethess valakivel, és ő szakember valószínű tudni fog segíteni, miben változtass és hogyan indulj el.

Azért érzed magad így, mert a szüleid mindig ezt éreztették veled, és te el is hitted. Kár, hogy egyes szülők a saját fusztrációjukat vagy elcseszett életük miatti szomorúságot úgy élik meg, hogy annak a gyermek látja kárát.

Valószínűleg azért nem tudsz közel kerülni senkihez, mert nem láttál példát, mintát, hogyan kell - ismét a szüleid fogyatékossága.

Át kellene gondolnod az életedet (akár pszichológus is segíthetne ezeket feltárni), hogy mégis milyen dolgok, a szüleid egyes cselekedetei hogyan befolyásoltál azt, hogy most ilyen vagy. Az első lépés a felismerés, amikor rádöbbensz, hogyan determinál a család. Aztán tudatosan megpróbálsz kilépni belőle, és saját életet élni.

Nem kell magadat utálni, bizonyára nem vagy rossz ember, csak még nem élhetted át, milyen egy szerető közeg. 19 éves vagy, még fiatal, sosem késő váltani.

Amúgy én is az elszakadást, külön költözést, célok kitűzését (pl. tanulás, jövőkép) javasolnám. Hajrá hajrá, légy erős, neked kell végigcsinálni.

Én is megszenvedtem a barátkozással fiatal koromban. Ott álltam érettségi után egy darab barát nélkül. Én senkinek sem fogok hiányozni a gimiből...

Ekkor döntöttem el, hogy változtatok. Egyből a mély vízbe ugrottam, mert nem tudtam már tovább szenvedni otthon egyedül. Messzi városba jelentkeztem kollégistának. Életem legjobb döntése volt. Egy koliban egymásra vagytok utalva, közösen élitek át a nagy mókákat, a vizsgákat. A legtöbb ember nyitott, kedves. Nincsenek előítéleteik, hiszen nem tudják milyen életem volt előtte. Nem mondom, hogy első nap a party közepe lettem, de BOLDOG vagyok. Szeretem ezeket az embereket, összetartunk.

Szánd rá te is magad valami NAGYRA! Koli az ország másik végén, külföldi diákmunka a nyárra, csatlakozz valamilyen jótékonysági szervezethez. Ők mindig örülnek az új tagoknak és te is hasznosabbnak érezheted magad. Az első lépés valami nagy változás. Sok szerencsét:)

Nézd, én nem kezdem el neked bizonygatni, hogy de biztos van aki szeret, meg milyen értékes ember vagy, stb-stb, hiszen nem ismerlek.

Én csak egy tanácsot tudok neked adni. Ha úgy érzed, magadra maradtál, akkor abból kell kihozni a legjobbat. Igen, lehet, hogy bármennyire is vágysz rá, mégsem vagy kifejezetten társaslény. Na és? Akkor már rögtön meg is kell halni? Dehogy!

Tanulsz még, egy csomó mindent olcsóbban el tudsz érni. Ilyen a könyvtár, rengeteg kiállítás. Írtad, hogy nem jeleskedsz a sportokban. Pedig nagyon sok önbizalmat adna, ha vmilyen küzdősportba belevágnál. Ne aggódj, rengetegen kezdenek karatézni, stb felnőtt fejjel, és te még csak idős sem vagy. Vagy aerobic, bármi jó.

Egy szó mint száz, tedd teljessé az életed úgy, hogy egyedül vagy. Amint te magad kiegyensúlyozott leszel, megbékélsz a világgal és magaddal, értelmes véleményed lesz aktuális, a világban történt eseményekről, minőségi könyveket olvasol, és esetleg egy kis sporttól még kiállásod is lesz, nem fog sokáig váratni magára a társaság. Plusz hiába csinálod majd a programokat egyedül, közben emberek között leszel. Épp ezen a fórumon olvastam valamikor: ha valaki kiegyensúlyozott, lehet akár féllábú bányarém is, akkor is rá fog találni egy társ. Szóval én azt javaslom, első körben magadat tedd rendbe, és fogadd el, hogy egyedül is boldogulnod kell az életben. Ez még jól fog később jönni, higgy nekem.

Hajráhajrá :)