Biztatna valaki egy kicsit? Más volt már elkeseredve annyira a nagy szerelme elvesztése miatt, hogy úgy érezte, soha ennyire már nem fog senkit szeretni és mégis megtalálta újra a "nagy Őt"?

Biztat.

Volt.

Meg.

Szia!

Sajnos semmi okosat nem tudok mondani, csak annyit, hogy ne add fel!:-) Biztosan leszel még nagyon szerelmes, de ahhoz még idő kell.

Nekem másfél évvel ezelőtt meghalt a Barátnőm, egy autóbalesetben! Én is úgy érzem, hogy talán nem leszek már képes senkit úgy szeretni, mint Őt, de mégis bennem van, hogy nem szabad feladni! Lehet, hogy most úgy érezzük, hogy mindennek vége, de bízni kell abban, hogy egy napon ismét boldogok leszünk valakivel!

Ne add fel!:-)

A fiam most pont így érez. Alig lehet vigasztalni, sőt nem is lehet. Nagyon nehéz. De azt mondom, hogy nem is volt a lelke másik fele, ha ilyen csúnyán át tudta verni.

Persze, mindenki érzett már így párszor. Mindig jön egy jobb. Te is megtalálod az igazit, csak légy türelemmel, és járj nyitott szemmel. Persze ez a bú most nem fog hamar elmúlni. De adj időt magadnak, és nyitott leszel egy új kapcsolatra.

Köszi!

Igen, vannak helyzetek, mikor nem szabad haragudni a másikra, amiért kimondta, hogy legyen vége. Az exbarátod részéről szerintem korrekt dolog volt, hogy kimondta, hiszen sokkal rosszabb lett volna, ha inkább eljátssza, hogy szeret, húzza az időt, miközben már nem érez semmit... Ezzel nem megbántani szeretnélek, ha mégis, akkor elnézést! Csupán csak azt akartam ezzel mondani, hogy legalább nem próbált hamis reményeket táplálni Benned. Persze, elhiszem, hogy nagyon fájt...

biztosan megtalálod újra a társadat, csak ne add fel!:-) Még idő kell Neked, de menni fog!

Sok sikert!