A férjem ritka béna vigasztalásban, mit tehetnék ez ellen?

Most frissiben volt egy szituáció, ami miatt kicsit letörtem.

Gyorsan hozzátenném, hogy nem vagyok egy búslakodó típus, ha kudarc ér, akkor néhány órán át lógatom az orrom, aztán másnapra elfelejtem. De abban a néhány órában jól jön bár biztató szó.

De ő ilyenkor sablonszövegeket mond, néha száraz statisztikákat, hogy "ez most nem sikerült, de úgyis vagy százszor meg kell próbálni, hogy egyszer sikerüljön".

Sokszor valós és igaz tényeket mond, de nem érti meg, hogy nem egy hivatal vagyok, aki számokat szeretne hallani, hanem emberi lény, akinek eg ykis bátorítás kellene.

Fordított esetben én is megvigasztalom, ha valami kudarc éri, de inkább a "lelki tréning" részére megyek rá. Ha hülyének érzi magát egy kudarc miatt, akkor kiemelem, hogy ebben-abban milyen okos volt és LEGKÖZELEBB menni fog. Ő is tudja, én is tudom, hogy legközelebb is bebukhatja, de legalább visszajön az önbizalma és szerintem ez a vigasztalás előszámú célja.

Jobb híján ilyenkor apámat hívom fel, ő tényleg azt mondja, amitől jobb kedvem lesz és visszajön az életerőm.

Egyszóval az a gondom, hogy ha le vagyok törve és vigasztalni próbál a férjem, akkor nem felvidít, hanem mond valami olyat, mitől még jobban nekibúsulok és meg kevesebbnek érzem magam.

Egyszer demonstrációképpen én is hasonlóan reagáltam, amikor ő volt padlón - kaptam is a fejemre, hogy ne húzzam le még jobban a hangulatát, ő biztatást várt volna. Mondtam, hogy na üdv a világomban, te is ezt csinálod, erről beszéltem.

De mégsincs változás. Nem rosszindulatból teszi, azért is írtam, hogy "béna" hozzá. Minden más szempontból mondhatni tökéletes, de ezt nagyon rosszul kezeli.

Van valakinek ilyenben tapasztalata?