Mennyire fogadjátok meg a tanácsot?

Ha valami problémám van, akkor én mindig kikérem a hozzám közel állók véleményét (családom, vőlegényem), hiszen lehetséges, hogy olyan szempontból közelítik meg a kérdést amire én nem is gondoltam volna. A negatív, vagy nekem nem tetsző véleményeket is abszolút el tudom fogadni, ha érvekkel van alátámasztva. Miután úgy gondoltam, hogy minden lehetőséget végignéztem, azután döntök csak.

24/N

Én nem tanácsot, hanem véleményt kérek, és utána a különféle nézöpontokat átgondolva döntöm el, hogy ÉN mit teszek.

Senkinek a tanácsát nem tudnám egy az egyben elfogadni, CSAK akkor, ha az az én véleményemmel egyezik. De a legtöbb esetben jót tesz, ha több emberrel beszélsz egy dologról, mert egy kivülálló sok mindent máshogy lát - nem biztos, hogy jobban, de mindenesetre elindithatja azt, hogy még egyszer átgondoljam a helyzetet.

Attól függ, hogy ki ad tanácsot és miben. A kritikával is így vagyok. A kritikán mindig elgondolkozok, ha nem olyan ember mondja, aki bort iszik és vizet prédikál. Megfogadni nem mindig fogadom meg, de általában ilyenkor az eredmény engem igazol, természetesen nem mindig, de ki nem szokott hibázni? Az tényleg igaz, hogy a saját hibáinkból tanulunk a legtöbbet.

22/N