Miért nincs családom?

Olyan rossz, majdhogynem egyedül vagyok.

Nem szó szerint, de igazából alig van olyan családtagom akivel normális a kapcsolatom.

Nem az én hibám.

Egyszerűen mindenki eltávolodik mindenkitől.

Apámmal csak gyerekkori éleményeim voltak, de már több mint 10 éve alkoholista, rengeteg pénzt elszór cigire, alkoholra, azt sem tudta hogy hanyadik születésnapom van!

Nem is szeretek vele beszélgetni, mert folyton árad belőle piaszag, borzalmas, és amúgy is nem a "mai világban él" semmiről semmi elképzelése nincsen. Azt sem tudja hova jártam/járok suliba. Soha nem is érdeklődik felőlem. De igazából kevés olyan pillanata van, amikor beszámítható.

Anyámban nem lehet megbízni, mindent kipletykál, azonkívül bele van őrülve tesómba, folyton csak róla beszél, ő meg a maradék pénzt rá költi. Anyám mindenemre azt mondja hogy sz*r, mindent amit csinálok sz*r. (mosogatástól kezdve virágöntözésig, én mindent sz*rul csinálok)

Tesóm még gyereke, de úgy el van kényeztetve, semmi elképzelése semmiről, ha anyám nem foglalkozna vele, még az 5. osztályt sem tudná befejezni.

Keresztszüleim messze laknak, szegények és ők is alkoholisták :S

Anyám testvéreék elég furcsa emberek, mindenre féltékenyek, folyton csipkelődnek. Nagyon hangulatemberek meg önzőek.

Nagyszüleim az egyedüli támaszom, feltétel nélkül szeretnek, alig várják hogy dédunokájuk legyen, már most gyűjtenek a lagzira, világ életemben ők segítettek, nagyon féltem őket, főlen nagyapámat, már 70 felett van és nem túl jo az egészségi állapotuk.

Barátommal az utóbbi időben újra nagyon jó a kapcsolatunk, azt mondhatnám, hogy több mint 5 év után újra szerelmes vagyok, remélem így marad.

A környékbeli lányok közül van néhány, aki a családom miatt engem is h*lyének tart (egy kalap alá vesz velük) úgyhogy már velük sem tartom a kapcsolatot, egyébként ezek a volt "barátnők" féltékenyek is rám, mert hogy nekem már stabil kapcsolatom van ilyen hosszú ideje, és párom elég tehetős.

De annyira szomorú hogy nincs szerető családom, anyám apám. A messzebb élő barátnőim mindig mesélik, hogy az apjukkal voltak vásárolni, vagy nyaralni, vagy hogy az esküvőjére 500 e ft-ot gyűjtött.

Most annyira szomorú vagyok :(

Sosincs egy normális családi ebéd, vagy egy nyugodt hétvége, sosem volt még ilyen! Olyan sem hogy együtt mentünk volna bevásárolni.

Apám a kocsiját is félti tőlem. Pl volt hogy elment itthonról és 2 hétig messze dolgozott, és el akartam menni kocsival valahova (kb heti 1x használom) és csodálkoztam miért nem indul be. Hát barátom jött és látta, hogy az aksi ki volt csavarozva vagy valami ilyesmi..

Alig várom hogy elköltözzek itthonról, csak olyan rossz környéken élünk, nehéz találni munkát is :(