Lelki segély? Adnátok tanácsot egy elkeseredett anyukának?
Tegnap beszélgettünk a párommal, már nem is tudom hogy jött ki ez az egész, de azt mondtam hogy én soha nem szerettem a gyerekeket, mert 30 percnél nem tudtam velük többet foglalkozni.Van egy másfél éves kisfiunk, és most azt látom hogy párom szerint csak nyűgből vagyok a gyermekkel.
Egyszerűen nem tudtam neki normálisan elmagyarázni, hogy mindenkinél többet jelent a kicsi fiunk a számomra, az életemet adnám érte, de mostanában egyre inkább azt érzem, hogy korán jött (bár már 24 éves voltam, Ő pedig 29).Épp hogy megvettük a házat, és mióta itthon vagyok a babával egyszerűen, annyi pénzünk van hogy a pelust megvegyem neki aztán ennivaló a szomszédban és kezdek egyre inkább kiborulni.
Páromnak elméletileg 2 munkahelye van, de nem hoz haza havi 10.000ft-t.A számlákat nem tudjuk fizetni, gáz már nincs a villanyra előre fizető óra van rakva, a víz is el van maradva.Ráadásul ha én nem csinálom a ház körüli munkákat, akkor senki, mert neki mindig dolga van.Tesóm gyerekeivel vagyunk a fiammal rengeteget, vagy tesóméknál vagy nálunk, és van hogy estére már csak mosogatni van erőm, többre nem.Ráadásul kaptam egy munkalehetőséget, 4 napot kellene távol lennem a gyermekemtől 4-t itthon és ettől külön kiborulok.Tudom hogy azért megyek el, hogy meg tudjam adni neki legalább az alapvető dolgokat, de egyszerűen nincs szívem itt hagyni.
Tudom hogy a családi állapotomat kellene helyre hozni, de egyszerűen képtelen vagyok lépni , nem merek vagy nem akarok, ezt sem tudom eldönteni.Az önbizalmam romokban, kezdem már én is úgy érezni, hogy még az életre sem vagyok méltó, nem hogy arra hogy anya legyek.Fáj az egész helyzet, tudom miért állunk így ahogy, de ( igaz van benne némi számítás is) nem bírok kimondani valamit ,úgy hogy ne visszakozzak.
Számítás azért, mert ha elmegyek dolgozni csak a páromra tudom hagyni a kisfiunkat, másra nem .Viszont még szeretem is , vagy csak már megszoktam hogy itt van?Össze zavarodtam .Nem tudom mi lenne a jó és mit hogyan tovább?Ha valaki megértette mit is szeretnék kihozni ebből a betűhalmazból örömmel olvasnám a tanácsait.
válasza:A gyereket add bölcsödébe - nem lesz töle semmi baja, de normális felügyelet alatt van, és menj el dolgozni, de olyan helyre, ahol nem kell napokig távol lenned a családodtól. Igy te sem érzed magad bezárva, és az anyagi helyzetetek is javul, ha te is keresel.
Az, hogy túl fiatalon szültél, tény, de MOST már nem tudsz változtatni rajta, a gyerek érdekeit nézd elsösorban.
(Egyébként milyen helyen dolgozik a párod, ha KÉT munkahelyröl összesen 10000 Ft-ot kap?)
válasza: válasza: válasza:Elsőként tisztázd magadban, hogy ti egy család vagytok, ez nem csak akkor van így, ha épp lángol a szerelmetek, akkor is, ha nem rózsaszín minden. Ezt hívják házasságnak. :)
Sok fiatal pár él így, meg még így sem, egyszerűen annyira alacsonyak a fizetések, és annyira magas minden kiadás, hogy nem lehet jobban boldogulni. Nem ti vagytok az egyetlenek, mások legfeljebb jobban leplezik.
A GYES-en töltött idő, és a rengeteg házimunka, hogy nincs kihez szólni napokig, csak egy kisgyerekhez: ezek olyan dolgok, amiről a párodnak sejtelme sincs, ő nem éli át ugyanezt, ha hazaér a munkából.
A munka jót tenne neked, egy próbát megér. Annyira nehéz most mindenhol állást találni, főleg kisgyerekkel, hogy a helyedben mindenképp megpróbálnám. Ha nem válik be, közös megegyezéssel még mindig fel tudsz mondani, nem leszel te oda bebetonozva. A négy nap otthonlét alatt ugyanúgy meg tudsz adni mindent a kicsinek, mint most, és nem olyan végtelen hosszú idő, mint amilyennek most látod.
Négy nap munkával: gyorsan elrepül.
Amint anyagilag kezdtek egyenesbe jönni, látod a fényt az alagút végén, nem leszel ennyire komor, több reménnyel tudsz mindenre tekinteni.
Nem beszélve arról, hogy így a férjednek is van lehetősége EGY normális, fizető állást keresni.
Neked is könnyebb úgy keresni másik állást, hogy egy már van, fizetnek is, de nem tökéletes.
Először csak egy-egy kisebb lépést tudtok tenni előre, egyszerre nem fog minden megváltozni.
Ha a párod figyel négy napig a gyerekre, rászakad a háztartás meg a többi, át fogja értékelni azt is, hogy te eddig mit tettél otthon. Majd rájön, hogy nem fenékig tejfel egy kicsit lefoglalni, nevelni, mellette mosni-főzni-takarítani, szó nincs otthonÜLÉSről, örül, ha este ágyba zuhan.
A saját gyerek más, mint az idegen, más gyereke engem is tud zavarni fél óra múlva. Megint más szeretni, és megint más aznap már hatvanadik játékot kitalálni és lefoglalni, hogy el tudj mosogatni. :)
Ne add fel!
Másokban is van kétely, csak nem mondja ki.
Tudod, csak a hül.yék magabiztosak. :)
Kitartás!
Mi sokszor vigasztaljuk magunkat azzal, hogy mikor az ismerősöknél jön az első gyerek, nekünk addigra már könnyebb lesz, mert egész nagyok lesznek, és mire ők kezdenek elúszni a kisgyerekesek problémáiban, addigra mi már egyenesbe jövünk.
Álmodozni szabad...
válasza:Az előzővel egyetértve mondom, én is azt gondolom, hogy nagyon fontos a lélek kiegyensúlyozottsága, de ezt megelőzi az, hogy egzisztenciálisan biztonságban legyetek, főképp mert egy kisgyerekről van szó.Feltétlenül el kell kezdened dolgozni, pláne hogy kis gyerek kis pénz, nagy gyerek nagy pénz.Ahogy nő, egyre rosszabb lesz, hogy nem tudsz neki megadni dolgokat.ha a testvéred gyerekeivel sok időt töltöttök, akkor lehet amíg bölcsit kapna, addig testvéred vállalhatná.Egyébként ha dolgozni kezdesz, akkor az a legjobb ír lesz az önbecsülésednek, azzal együtt, hogy persze fárasztó.
De nehogy úgy menjetek a télnek, hogy nem tudod lesz e fűtés!Így semmi esélyed nem lehet a boldogságra.A pároddal való viszonyt ne most rendezd, kezdj el dolgozni, akár azt a 4 napos dolgot is, megváltoznak kicsit a körülmények, és akkor majd jobban látsz.Lehet nem éri meg most piszkálni a helyzetet, feltehetően ez a helyzet nem csak téged nyomaszt.ha már vannak kilátások, akkor gondold át.
válasza:A házat el kellene adni. Hiába van most lent az ingatlanok ára, ha ennyire nagy a baj,akkor muszáj lesz!
És igen, a bölcsőde pont erre van! És ha nincs más megoldás, akkor el kell fogadnod a munkát. A szívem szakadna meg,ha itt kellene hagynom akár két napra is a gyerekem, de ha választanom kellene,hogy vagy a meló vagy az éhenhalás, akkor inkább a meló. Legalább amíg helyre nem rázódtok egy kicsit!
Ez a helyzet nagyon hasonlít az én édesanyám helyzetére. Igaz régen volt, de kísérteties az egyezés.
Írtad, hogy korainak érezted a gyermek érkezését. Ezt aláírom és megértem, hogy nehéz. Gyerekkoromban az én anyám is halálra dolgozta magát. És miért? Mert az "apámnak" nem volt kellő jövedelme... Így két helyen dolgozott...
Ahogy teltek-múltak ezek az ínséges idők anyám egyre csak a két gyerekéért dolgozot, nem számolva azzal az apró dologgal, hogy a férje elhordja a pénzt otthonról. A húgom és én egyre közeledtünk a kamaszkor derekához, amikor rájöttünk arra, hogy mi történik itthon, mi voltunk a leghangosabbak, hogy anyánk tegyen valamit az ellen, hogy "apánk" más nőkre költse a pénzünket.
Elváltunk ( igen, többes szám...! ) és anyánknak csak egyetlen támasza volt ezután elkövetkező időkben. És ha jól meggondolom, amikor együtt volt a "család" még akkor is: hárman voltunk: anya és a két gyerek..
Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy hiába a temérdek féle emberi kapcsolat ( szerető, barát, testvér stb... ), ha egyszer ott van az anya és a gyermek.
Amint kiderült soraidból, rengetegeteget dolgozol a gyermekedért. Hát meríts erőt belőle, a mindennapjaitokból.
Vedd számba kik segítenek igazán neked az életedben - és nem anyagilag ( pedig átérzem és tudom, hogy nagyon fontos). Mennyi örömöt tudsz összeszedni egy átlagos napon, amikor a gyerekeddel lehetsz. Csak pár pillanatot szeretném, ha észrevennél egy átlagos napotokon.
Ha sietsz is, mész dolgozni vagy otthon úszik az egész szoba stb... akkor is hallod, ha a gyereked elneveti magát stb... :) Nem? A pároddal meg beszéljél, hogy mit tud ő segíteni neked és a gyereknek - és nem anyagilag értem: mert mi is úgy nőttünk fel, nehéz körülmények között, de hárman ott voltunk egymásnak, és nézd, sok-sok évvel később számítógépemen internetezek. :D
Remélem egy kicsit tudtam segíteni, vagy ha nem akkor legalább pihentél néhány percet. :D Sok-sok erőt és kitartást kívánok Nektek! :))
Igen, 10.000 nem 100.Az egyik helyen megtakarításokat köt, ez jutalékban fite, illetve fizetne, ha tudna kötni, de nem tud.Vagy ha sikerül is, azt le is vonják a havi oktatásokra.A másik helyen pedig még van állítólag némi adóssága, de már nem tudom hogy mi igaz ebből vagy mi nem.Az a legnagyobb baj ezzel, hogy hiába kaphatna rendes állást, nem akarja elfogadni, mert hogy ő már nem akar más csicskája lenni.Én ezt meg is értem, de most a gyermekünkről van szó és ezért nem vagyok hajlandó elfogadni.
A házat még sajnos nem tudjuk eladni, mert lakás hitel van rajta és 5 évig nem lehet, még van belőle 2 év.Én a környéken egyszerűen nem kapok munkát, lett volna egy 4 órás de akkor még ennyi pénz sem lenne a háznál.A volt helyemre nem tudok visszamenni, mert nincs munka, vagyis lenne de családi vállalkozás és azt így is megcsinálom, de pénz az annyi van belőle hogy a szüleim rendezni tudják a kiadásokat, egy fizuravaló már nem jön ki.Azt számolgattam valamelyik nap, hogy ahhoz hogy minden elmaradást rendezni tudjunk ami felgyűlt a szülésem óta, ahhoz havi 160.000 ft bevételnek kellenen lennie, szemben a 65.000ft-s GYED, családi kombinációval, és még akkor mindig nincs ennivalónk véve.De még egy nyavalyás minimálbéres meló sincs, hogy vissza tudjam adni a GYED-t, és a párom felvegye a GYES-t, mert végül is ideje lenne itthon lenni a munkáitól.De ahogy meghaééják hogy mennyi idős a gyerkőc egyből visszakoznak a munkáltatók ilyen.olyan ürüggyel.
Bölcsiben elméletileg van hely de még sincs.Még tavaly feliratkoztunk, de még sem vették fel.Tesómra sem tudom hagyni a gyerkőcöt, van neki 4, a pici 3 hónapos, szóval segítségnek vagyok ott.
Na, siettem és hamar kiléptem, úgyhogy elég sok hiba sikerült be, elnézést.
Köszönöm a tanácsaitokat, én is úgy érzem hogy mennem kell, de olyan tutyi.mutyi tud lenni ha mondjuk egy pelus cseréről van szó.Tudom hogy jobb lesz nekem is, a páromnak is, csak a kisfiamat nem tudom .Nagyon anyás, és félek hogy nehogy ebből az itthon is vagyok meg nem is helyzetből valami hátránya legyen a jövőben.De úgy érzem hogy itt csak én akarok illetve tudok tenni valamit, mert más nem.
Köszönöm a biztató szavaitokat, adtatok egy kis hitet!!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!